Csák Máté festőművész
Kortárs művészek
2007., Klasszikus otthonok
Az egyik késői „művész, polihisztor” olyan szakmai kiválóság, akit szerénysége sokban tülekedő korunk fölé emel. Végzettsége szerint építészmérnök, abból a generációból, amelyik a forradalom után, 1957-ben kezdte egyetemi tanulmányait, és mára számos kiválósággal büszkélkedhet.
Még egyetemista korában önálló fotókiállítása volt a műegyetemen, ott a fotólaborban színes hívást és nagyítást is készített. Rajzai – egy részük ceruzarajz, egy részük flomaszter, egy részük vízfesték - sok különböző kiállításon vett részt itthon és külföldön.
Egyetemi doktori disszertációját a műemlékvédelem és városrendezés kapcsolatáról írta. Több mint negyven éve tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének, alapító tagja, sokáig, több cikluson keresztül alelnöke a Magyar Ingatlanszövetségnek, társelnöke a Magyar Szépmíves Társaságnak, ahol társa sok kiváló tanárának, Calmayer Ferenc, Nemcsics Antal, Hoffer Miklós) s diákköri társának (Müller Ferenc, Finta József stb.).
Létrehozója és elnöke a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Építészeti, Képző- és Iparművészeti Szakosztálynak, elnöke Pálffy József utódaként a Sajtóklubnak.
Kiváló esztéta, úgyis mint építészettörténész, szerényen és hangsúly nélkül az elmúlt néhány évtized legjelentősebb igazságügyi szakértője, az egyetlen igazságügyi szakértő főtanácsos. Több cikluson keresztül az Igazságügyi Szakértők Kamarájának szakosztályelnöke. Az Igazságügy Kiváló Dolgozója Festőművészként már az egyetemen
felhívta magára a figyelmet, tanára Masznyik (Máriássy Iván, aki többször írt erről a „Jövő Mérnöké”-ben, akvarelljeiből több tucat kiállítást rendezett Genfben, Ludvigsburgban, Königswinterben, Steinheimben, idehaza Perbálon, Veszprémben, Sopronban a Hajnóczy-Bakonyi házban, Nyíregyházán, Siófokon, Székesfehérváron. Volt egy olyan
év, hogy a Képcsarnok Vállalat egész éves forgalmából a legnagyobb szelet az övé volt, a legtöbb képet tőle adták el. Néha egy-egy megoldásának, mint a technika ördögének rabja egész új utat teremt, ilyenkor kikerülnek korábbi metszet-tanulmányainak eredményei. Egyetemista korában a Százados úti művésztelepen lemezdomborításai voltak számára élményadóak. Ma is néha a különböző művészeti ágak lényegének összemetsződései inspirálják.
A műegyetem akkor legendás színjátszó körében kitűnt verstudásával, versmondó versenyeket is nyert, de társai számára is élmény volt Füst Milán esztéta előadása, rokona Mécs László, és a szívesen hallgatott Sík Sándor prédikációi.
Tanulmányait soha abba nem hagyta, később már, amikor ő tanított több helyen, akkor is tanult.
Meghatározó volt számára Helsinkiben folytatott ösztöndíjas munkája, akkor ott egy egész lakótelepet is megtervezett és még ott érte Suomenlinnán egy épülete fölépülése, a Ritorihuone, a finn műemlék-felügyelőség volt kedvenc ösztöndíjas munkahelye. Járt Alvar Aalto műtermében, amikor ő még élt és személyesen ismerte Ruusuvuorit és Aarne Ervit, akinek műtermében már Szabados László után járt.
Szeretettel hivatkozik rá állandóan, hogy a huszadik század gyermeke, és boldog, hogy benne is összegződik egy kor gondolatmenete, a Kölcseyben érettségizett és így tudja, hogy „a társaságban született ember nem önmagáé”, „Visszakövetel a sorsom….” mondta, ha külföldre kerülhetett volna, és boldog, hogy itthon, itt mutathatta meg.
Akvarellek, házak, berendezések, bútorok, írások őrzik munkásságát, aminek a derekán jár, és ifjonti lelkesedéssel vesz részt pl. a kormányzati negyed pályázatában, gondolatmenetében. „Az akvarellnek nem téma kell, hanem víz”, ennek megfelelően alkot. De egyike azoknak, akik megértik, hogy más másként gondolkodik, hosszan állt Bak Imrével Gyarmathy Kiscelli művei előtt és Martyn világháború előtt festett képeinél a Körmendi Galériában.
Soproni műemlékhelyreállításai példamutatóak, sajnos, hogy a város szegénységében nem lehet partnere.
Itthon szeret lenni Magyarországon, de élete úgy hozta, Finnország, Japán, Kína, Bolívia, Thaiföld, Szingapúr, Egyiptom, Görögország, Ciprus, Olaszország, Svájc, Németország, Ausztria, Írország is élete része volt, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia is jelentett munkát számára. Kubát szívügyének tekinti, Norvégia és Svédország, Hollandia mintha otthona lenne, ilyen volt számára Anglia is.
Európa városainak szövetét saját részének érzi, Spalato, Tribuny, Velence, Castelgandolfo, Nizza, Genf, Bern, Luzern, Basel, Hölstein, Bécs, Salzburg, Karlsbad, Prága, Pozsony, Brno, Kassa, Krakkó, Gdańsk, Tučno, Turun, Szentpétervár, Wroclav, Poznan, Brassó, Amszterdam, Genf, Dijon, Stuttgart soha nem egy- két napig, hanem hosszabb ideig volt az otthona, rajzai, fényképei őrzik emléküket.
Több mint ezer lakás és nyaraló épült föl tervei alapján, Csala Zsuzsa háza, Varga Imre nyaralója, Csiki Ottóé Csopakon, és a legendás, Kanadában elhunyt jogász, Knézy István budai és zánkai épületei.
Mára Csák Máté az egyik legnagyobb és legjobb műgyűjtemény tulajdonosa, feleségével közös műveik és galériájuk lassan a legjelentősebb.
Gyűjteményük kortárs, hiszen barátaik között Gyarmathy Tihamér, Orosz Gellért, Schéner Mihály, Harasztÿ István, Kerényi Jenő, Gyémánt László, Giricz Máté, Baska József, Gerzson Pál és Csík István, Szabados Árpád és professzor társai szerepelnek.
Nyolc unokájuk és három gyermekük nagyon sok örömet okoz, mégis különösen érzékenyen reagálnak, amikor este lefekvéskor és reggel ébredéskor kiváló remekművekre esik tekintetük.
Csák Máté több, mint ezer lakást megtervezett, sok száz műemlék helyreállításában vett részt, több ezer akvarellt festett és ebből mintegy ezret eladott, rajzainak és grafikáinak se szeri se száma. Hitvallása az élet szeretete.
A cikkben szereplő művészek: