Csík István: Szent Kristóf
2006., www.papiruszportal.hu
A 75. életévét betöltő, több mint ötven éve alkotó Csík István festőművész életmű-kiállításán sok más érdekes és színvonalas mű mellett Szent Kristóf legendájából merítő munkája ragadott meg különösen. A Munkácsy-díjas alkotó különös, filozofikus, absztrakt megközelítése egyedülálló a maga nemében.
Szent Kristóf legendája
Szent Kristóf az egyik legnépszerűbb szent Európában, több ezer templom, kápolna viseli a nevét, sőt, olyan szent helyeken is megjelenik képmása, amit nem az ő nevére kereszteltek. Ennek az oka egyszerű: úgy tartják, hogy az utazók, vándorok és kincskeresők védőszentjének képmását ha meglátják, azon a napon elkerüli az embereket a halál. Bizáncból eredő kultusza a mai napig él, autósok, motorosok milliói tartanak egy-egy megszentelt Szent Kristóf-képet maguknál.
Szent Kristóf legendájából több is van, de a lényegét tekintve a következőket tudhatjuk meg belőle: A Krisztus után 250 körül élő, hatalmas, szinte óriás termetű férfi eltökélte, hogy olyan urat szolgál, akinél nincs hatalmasabb. Egy remete azt tanácsolta, hogy keresztelkedjék meg, szolgálja az Istent és egyszülött fiát azzal, hogy hatalmas erejével embereket visz át a közelben lévő sebes és veszélyes sodrású folyón. Egyik éjjel egy kisfiú ébresztette fel, és megkérte, szállítsa át a folyó túlsó partjára. Nyakába emelte a fiúcskát, kezébe vette botját és elindult a túloldalra. Ahogy haladtak, a gyermek súlya egyre elviselhetetlenül nyomta vállát, de nem fordult vissza. Állhatatosságának, kitartásának köszönhetően átvitte a gyermeket. Amikor kimerülten letette őt, a kisfiú a következőket mondta: ,,Ami a válladat nyomta, több volt, mint az egész világ. A Teremtőd volt az, akit áthoztál, én ugyanis Krisztus vagyok, a leghatalmasabb, és akinek szolgálni akartál.”
Így lett a neve Kristóf (görögül Christophoros), azaz Krisztus-hordozó.
A festmény
A mű azt a pillanatot ragadja meg, amikor Szent Kristóf átkel a sebes sodrású folyón a gyermek Jézussal a vállán. Krisztus alakja nem uralja ugyan a festményt, de egyenes, magabiztos tartása egyértelműen mutatja, hogy kulcsfigurája a kompozíciónak. Nem is lehet ez másként, hiszen tudja, hogy az átkelés veszélye nem fizikai értelemben leselkedik Szent Kristófra, hanem a próbatétel erejében. Ez az utolsó próbatétel dönti el, hogy nemcsak fizikai értelemben erős-e a hatalmas ember, hanem hitében is óriás-e, teljesíti-e fogadalmát, amit a remete tanácsára tett.
A festmény jelentős részét uralja Szent Kristóf az erőlködéstől kissé előredőlő, robusztus alakja. A mű szemlélőjének nyomban feltűnik hatalmas, a vándorbotját markoló keze, amely minden akadály elsöprésére kész. Magának a botnak is külön jelentősége van, mert amíg a gyermek Jézust hordozza a szent, addig a segítség és a védelem szimbóluma, majd a legenda szerint a túlparton leszúrt botból egy hatalmas pálmafa sarjad reggelre, meggyőzve a Mindenható erejéről a pogányokat, akik a szent jel hatására felvették a keresztséget. A művész nem hagy kétséget, hogy a széles vállú Szent Kristóf átnyomul a veszélyes helyen, és teljesíteni fogja küldetését.
Csík István absztrakciója, az utóbbi másfél évtized munkájának különleges dimenziójában játszódik. A letisztult vonalak, az éles kontúrokra épülő, a klasszikus perspektívát nélkülöző, ugyanakkor speciális, többdimenziós effektekkel térhatásúvá tett képi világ szokatlan, ám emberközeli hatásai szakrális, ugyanakkor evilági érzéseket vált ki nézőjéből.
A cikkben szereplő művészek: