A Csák testvérek Sopronban

2004., www.artnet.hu

Sopronban a hűség városában megtelepedett egy Budapesthez hűtlen testvérpár: Csák Máté, a jónevű építészből - szerelmetes feleségével Körmendi Annával közösen -, méghíresebb galéria tulajdonos lett. Öccse Csák Péter, a budapesti jóhírű vendéglátós, a soproni Petőfi Színház melletti Teátrum éttermet varázsolta a saját és a város színvonalához máltó igazi "hellyé".

 

A cégér - Paraszt Kentaur

A színházat szerető testvérpár a művészetek különböző ágait ötvözi a kulináris élvezetekkel. Szilágyi Tibor a Petőfi Színház új igazgatója és a társulat színe-java részt vesz október 18-án az étterem "cégér-avató" buliján.
Kodolányi László hírneves kőszegi cégérkészítő művész alkotása csalogatja be az teátrista és mindenféle éhező és szomjazó járókelőt. Apropó szomjúság: Ekkor veszi kezdetét a BOROSTYÁN FESZTIVÁL, csapolva csak itt kapható " A sörfőzőmester legféltettebb kincse". Az ínyenceknek biztos ízleni fog - Csák Péter specialitása - a jégpalackból, jégpohárból iható házi szilvapálinka.
A Borostyán Fesztivál résztvevői több más rendezvényt is terveznek közösen, amivel Sopron, amúgy sem csekély idegenforgalmi választékát bővíthetik-színesíthetik.
A Körmendi - Csák Galéria számos gyönyörű katalógusának egyikében olvasható Csák Máté vallomása, ebből idézünk:
"A műgyűjtés - összegzés. Analízis és szintézis; az emberi gondolkodás mindennapi műveletei, melyek egybefonódnak a befogadás örömével, mint az egészséges életörömök legnemesebbikével és bizonyos korlátlan felelősséggel. Ez utóbbi a befogadó visszaigazolási jelzéséből származik.
Életem nagy élménye volt, amikor koldusszegényen, kezdő építészként karácsonytájt újra és újra felkereshettem Gerlóczy Gedeon építész barátomat, aki - mint ismeretes - felfedezője, megmentője, gyűjtője és őrzője volt Csontváry Kosztka Tivadar képeinek. Ilyenkor nemcsak arra gondoltam, hogy micsoda erő adatott ennek a törékeny kis embernek ahhoz, hogy fél évszázadon át, világégések borzalmában őrizte féltve Csontváry művészetét, hanem arra is, hogy nekem valószínűleg soha nem lesz, nem lehet ehhez még csak hasonló gyűjteményem sem. Csodáltam és irigyeltem őt, de azt sem feledhetem, hogy milyen templomi áhítatot éreztem a képek között.
Három évtized, egy krisztusi emberöltő múlt azóta el. Még ma is, most is szinte álomnak tűnik, hogy az ország legautentikusabb művészettörténészei gondos elemzés után arra a meggyőződésre jutottak, hogy szerelmes feleségemmel közös gyűjteményünknek sok száz muzeális értéket képviselő .műremeke van. Nemcsak meghatódottsággal gondolok a kezdetekre, hanem boldogan és büszkén gyönyörködöm a gyűjtemény minden egyes remekében külön-külön és az egészet együtt látván.
Építészmérnöki és azt követő esztétikai tanulmányaimat megelőzően az ország - érzésem szerint - szellemi centrumában, Budapest VI. kerületében a Terézvárosban, éltem: ott születtem, ott nőttem föl. Életünk, életem része volt a Képzőművészeti Főiskola, a Zeneakadémia, az Operaház, az írók, az újságírók szövetségének patinás épületei, a múzeumok, az írók kávéháza, a kis pesti "brodvéj". Alma Máterem a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium; ez a meghatározó értelmiséget nevelő szellemi műhely, közvetlen az Epreskert mellett állt - áll.
Az Andrássy út (hány neve volt életemben, a Fasor, a Városliget, a Lövölde tér, a Körönd és az Oktogon - ezek az utak, városi terek a magyar kultúrélet agorái az ebben a közegben mozgó kortárs művészekkel. Itt találkozhattam az utcán Kodály Zoltánnal, Barcsay Jenővel vagy az Operába igyekvő Székely Mihállyal. Akikkel ezeken az utcákon, tereken találkozni lehetett, azok néhány évtizeden belül a kultúra ugyanolyan legendás személyiségeivé váltak, mint valaha volt elődeik: Erkel Ferenc, Székely Bertalan, Rippl-Rónai József és kortársaik. A műgyűjtés - összegzés. Amikor gyűjteményünk legszebb darabjai egymás mellé kerülnek: Gyarmathy, Sváby, Schéner, Orosz Gellért, Haraszty István és kortársaik világa képez kupolát, csillagboltozatot valóságunk fölé.
A műgyűjtés - visszaigazolás. Visszajelzése annak, hogy bár hosszú az út lélektől lélekig, a kortárs művész érzelmei kortárs partnerre találtak. A műgyűjtés a szellemi munka értékelésének egyik módja. Világunk a szellem világa, az emberi értelemé. Kortárs művészeink a tudósok partnerei, más-más területen tárják fel ugyanazokat az igazságokat. És ez teszi őket egésszé, és ennek az egésznek a jellemző tulajdonságait hivatott a bemutatott gyűjteményünk összegezni.

A cikkben szereplő művészek:

Csák Máté
Kodolányi László

		A messze földön híres jégpalack és a jégpoharak
		Színházi maszk a falról
		Étterembelső