Gádor István

(Kóka, 1891 November 11. - Budapest, 1984 Július 22.)

., magyarkeramia.hu

Tanulmányait 1906-tól, a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola kisplasztikai szakán kezdi Lorántfi Antalnál. Következő évben átiratkozik szobrászati szakra az akkor újonnan érkező tanárhoz, Maróti Gézához, majd végül Simay Imrénél Simay Imrénél fejezi be tanulmányait. Az iskola elvégzése után elhelyezkedik, és öt évig dolgozik Maróti, József utcai műtermében. Itt készíti el első saját kerámiáit 1914-ben. Később saját műtermet bérel a Lehel úton. A tanácsköztársaság bukása után Bécsbe megy és tagja lesz a Wiener Werkstadte kerámia műhelyének. Sajnos a Wiener Werkstadte a rossz gazdasági helyzet miatt kénytelen lesz tíz művészből hatot, köztük Gádort is elküldeni.
1925-ben Maróti Géza közbenjárására részt vehet a monzai iparművészeti kiállításon, ahol elismerő oklevelet szerez. Ettől kezdve szinte minden nagyobb hazai és nemzetközi kiállítás rendszeres résztvevője.
1937-ben elnyeri a párizsi világkiállítás aranyérmét. 1945-től az Iparművészeti Iskola Kerámia szakán tanít. Ismét stílust vált, és az absztrakt művészet irányába próbálkozik. Nagy hatással van rá Picasso, akivel személyesen is van módja megismerkedni. Modern formájú vázáin és tálain feltűnnek Picasso festészetének "Gádorosított" stílusjegyei.
Pályája kései szakaszában nonfiguratív és konstruktivista kifejezés felé fordul. A Pécsi Zsolnay Gyárban nagy méretű porcelán térplasztikákat készít.
1955-ben és 1975-ben kétszeresen is Kossuth-díjat kap.