Kiállítás nyílt a Körmendi Galériában Gádor István műveiből
2015., evangelikus.hu
Budapest – Nagyszerű élmény várja azt, aki ellátogat a Körmendi Galériába Budapesten a Falk Miksa utca 7-be. Gádor István gyönyörű alkotásaiból tekinthet meg a közönség számára először bemutatott, elrendezett műveket.
A kiállítást dr. Lovag Zsuzsa művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum nyugalmazott igazgatója nyitotta meg 2015. május 11-én. Szabadon előadott beszédében a hallgatóság nagy érdeklődésére szakértelemmel fejtette ki azt, hogyan vált a magyar művészeti kerámia kezdeményezőjévé, majd az egyetem első kerámiatanszékének vezetőjévé Gádor István.
Kiállításaival világszerte elismerést szerzett és tanítványai szeretettel, tisztelettel őrzik emlékét. Lánya, Gádor Magda, szobrászművész, a Deák Téri Evangélikus Leánygimnázium egykori növendéke gondosan őrizte férje, Nagy Sándor szobrászművész segítségével édesapja néhány szépséges művét. Ezekből láthatók ennek a kiállításnak a darabjai.
E sorok írója számára az egyik nagyméretű, sokszínű művészi kerámiája volt egyik nagy élmény. Ez a Biblia Énekek Éneke Könyvéről szóló alkotás.
A kiállítás június 11-éig tekinthető meg.
Gádor István
(Kóka, 1891. november 11. – Budapest, 1984. július 22.) kétszeres Kossuth-díjas magyar keramikus, kiváló és érdemes művész.
Tanulmányait 1906-tól, a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola kisplasztikai szakán kezdte Lorántfi Antalnál. Következő évben átiratkozott a szobrászati szakra az akkor újonnan érkező tanárhoz, Maróti Gézához, majd végül Simay Imrénél fejezte be tanulmányait. Egy bécsi kiállítás láttán kezdett el kerámiával foglalkozni. A technológiát egy téglagyárban és egy kályhásmesternél sajátította el, de a művészi lehetőségeket önmaga kísérletezte ki.
Az iskola elvégzése után elhelyezkedett, és öt évig dolgozott Maróti, József utcai műtermében. Itt készítette el első saját kerámiáit 1914-ben. Később saját műtermet bérelt a Lehel úton. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe ment és tagja lett a Wiener Werkstätte kerámia műhelyének, ahol hosszabb ideig dolgozott. 1921-ben a Belveder-ben, 1922-ben az Ernst Múzeumban rendezett kiállítást, Aba-Novák Vilmossal közösen. Sajnos a Wiener Werkstätte a rossz gazdasági helyzete miatt kénytelen volt tíz művészből hatot, köztük Gádort is elküldeni. 1926-ban visszatért Magyarországra.
1925-ben Maróti Géza közbenjárására részt vehetett a monzai iparművészeti kiállításon, ahol elismerő oklevelet szerzett. Ettől kezdve szinte minden nagyobb hazai és nemzetközi kiállítás rendszeres résztvevője volt. 1928-tól Orbán Dezső Atelier-jében tanított. 1933-ban a milánói Nemzetközi Triennálén ezüstérmet, 1935-ben, Brüsszelben a Világkiállításon és 1936-ban a milánói Triennálén aranyérmet kapott. Hasonló sikerrel szerepelt New Yorkban, Párizsban és Milánóban.
1945 és 1958 között az Iparművészeti főiskola tanszékvezető tanára volt. Az iskola kerámia szakán tanított. Ismét stílust váltott, és az absztrakt művészet irányába próbálkozott. Nagy hatással volt rá Picasso, akivel személyesen is módja volt megismerkedni. Modern formájú vázáin és tálain feltűnnek Picasso festészetének stílusjegyei.
Pályája kései szakaszában nonfiguratív és konstruktivista kifejezés felé fordult. A pécsi Zsolnay porcelángyárban nagy méretű porcelán térplasztikákat készített.
Tagja volt az Országos Képzőművészeti Társaságnak, a Képzőművészek Új Társaságának, az Új Művészek Egyesületének, a Szocialista Képzőművésze Csoportjának, az Országos Iparművészeti Társulatnak, a Magyar Iparművészek Országos Egyesületének.
1955-ben a Nemzeti Szalonban, 1961-ben és 1966-ban az Ernst Múzeumban, majd 1971-ben, a Műcsarnokban volt életmű kiállítása. 1977-ben, a siklósi Várban nyílt állandó kiállítása, 1979-ben „Pályám emlékezete” címmel Corvina Kiadó jelentette meg visszaemlékezéseit.
„Tálak, vázák, tervezésétől jutott el épületkerámiák és kertplasztikák megformálásáig.”
„A modern hazai kerámia megteremtője. Pályája korai szakaszában groteszk formálású állatszobrokat készített., majd összefoglaló, egyszerűsített formákból építette fel kompozícióit. Munkásságát pályakezdésétől fogva szobrászi érdeklődés jellemezte. Műveiben feldolgozta a hazai fazekasság motívumvilágát és formakincsét, majd a 40-es évek közepétől bontakozott ki organikus stíluskorszaka. Pályája kései szakaszában a nonfiguratív kifejezésmód felé fordult, elvont nyelvezetű faliképeket is tervezett.”
A cikkben szereplő művészek: