Le K'dar - életrajz
Joseph Kádár
2014., kormendigaleria.hu
Festő, Grafikus, Szobrász, Fotóművész, Lapszerkesztő, Művészeti Író, Műgyűjtő, Múzeumalapító
1936-ban született Debrecenben (Magyarország). Művészi pályája forradalmi időben, 1956-ban indult, rebellis alkata végig kísérte élete folyamán, változást kereső, lázadó típus, fogékony az új formára, új tartalomra és az új technikákra. 1962-ben a művészeti tanulmányok után Budapestről szülővárosába költözött, abban a reményben, hogy megszabadulhat a Budapesten uralkodó „szoc.reál” stílus kényszertől, de egy év elteltével rádöbbent művészi szabadság szülővárosában sem létezik, sőt szembetalálta magát a helyi művészeti vezető diktatúrájával. A következő években a realista ábrázolástól a kísérletezés felé fordult, melyekben teóriát sejtett vagy tudott: expresszionizmus, kubizmus, irrealizmus, sőt néhány absztrakt monotípiát is készített. Mint művész, néhány év alatt sokat változott, fejlődött, de többé sem egyéni sem kollektív kiállításon nem vehetett részt, mert lázadónak bélyegezték.
Felmerült a kérdés – lenni vagy nem lenni? A művészi pályát hagyja el vagy Magyarországot? 1969-ben Párizsba ment (illegálisan). A művészetek fővárosában a végtelen művészi szabadság fogadta, a periférikus műfajok mellett, a szürrealizmusban merült el, ez a kontroll nélküli alkotás szabadította fel az otthonról hozott szellemi rabszolgaságból. Ezután kezdte felmérni, hol tart az európai művészet. A periférikus műfajok: mail-art, livres objets, elektrografika, recup'art stb., mellett párhuzamosan készített művészi fotókat és fotogrammokat. Indiai, itáliai, izraeli, és spanyolországi élményeit dolgozta fel, művészi fotókban, melyeket Lucien Hervé is méltatta a katalógus előszavában. 1979-ben kezdett elektrografikával foglalkozni és a fénymásoló gépet művészi célra használni. Fotóit, kollázsait másolta, nyújtotta, zsugorította. Olyan műveket is alkotott, melyeket a hagyományos sokszorosító technikákkal nem lehet előállítani (pl.: háromdimenziós relief-elektrografikák). A szürrealista periódus után, a fegyelmezettebb geometrikus korszaka következett. Általában a feszes kompozíció, a konstruktív szemlélet és a geometrizáló hajlam jellemzi ekkor műveit. A neokonstruktivizmus, a változó geometria, melybe beletartozott a horizontalizmus. Igen jelentős művészetszervezői és elméleti szakírói munkássága is. Számos biennálét és kiállítást szervezett és rendezett: Franciaországban, Németországban, Dél-Koreában, Magyarországon stb. Több folyóirat kiadója és szerkesztője (Revue d'Art 90°, Parisiens Hongrois, Revue Enveloppe, Elektrografika. Legfontosabb művészeti írásait a post-mail-art, a dualizmus és a horizontalizmus tárgyköréből publikálta.
Több múzeumot alapított, melyeknek törzsanyagát saját magángyűjteményéből adományozta. (Nemzetközi Modern Múzeum (Hajdúszoboszló), Post-Mail-Art Múzeum, Párizsi Kádár Múzeum, Hajdúsági Képzőművészek Múzeuma).
Művészi pályáján már 1973-től vissza-visszatérően felbukkan a dualizmus problémája. Két különböző teória, stílus megjelenítése, ötvözése vagy egymással szembefordítása egy felületen, harmonikusan vagy sokkolóan a tartalomtól függően. Érett művészként a dualizmusban találta meg azt a kifejezési formát, melyben korunkat tükrözi és gondolataival a ma emberét szólítja meg. Elsősorban a szürrealista és geometrikus periódusban készült képeit, motívumait fejlesztette tovább, ezekből építette fel dualista műveit.
A XXI. sz. fordulóján kezdett újra a geometrikus formákkal dolgozni, de nem a szögletes alapformákból indul el, hanem az általa kevéssé ismert kör és ellipszisben rejlő lehetőségek és összefüggések érdeklik. Ráeszmélt arra, hogy a síkformák az emberi gondolkodás redukciói, ami nem több mint, a tárgyi valóság, hasonlóság keresése, alap állapotában való ábrázolása.
Az Univerzumban minden anyag térben létezik és mozgásban van. 2009-től a mozgás víziója is megjelenik a vásznain, párhuzamosan a síkformák részben átalakulnak térformákká. Ezzel kezdődött egy új művészi korszaka. A statikus geometrikus kompozícióba beleépült a mozgásábrázolás, az erőegyensúly. Az erőegyensúly megjelenítéséhez a gömb nem alkalmas, mert minden helyzetben statikusság érzetét kelti, csak az elliptoid és az is csak álló helyzetben, mely minden pozícióban dőlhet, elmozdulhat.
Jelen ismeretek szerint a térformák nem absztrahálhatók, csak a formabontás eredményezheti az absztrakciót.
Joseph Kádár aktívan alkot, most dolgozza fel a Párizsban töltött 45 év tapasztalatait, mely magába foglalja a térgeometriában rejlő lehetőségeket.
A cikkben szereplő művészek: