Ipari formatervezés - A művészmérnök
2004., origo.hu
A nagyvilágban is sok elismerést szerzett magyar traktorok és erőgépek formaterveinek egyik kiváló mesterére, Németh Aladárra emlékezik Réz Gyula.
A hazai ipari formatervezők főiskolai képzése alig több mint fél évszázados múltra tekint vissza. A budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán 1950-ben állították tanrendbe az ipari tervezőművész szakot, amelyen tehetséges alkotók a gyakorlatban bizonyították a formatervezés létjogosultságát. A technikai produktumok küllemének formálása az évtized végére egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A műszaki fejlesztések jelentős része a haszonjárművekre irányult. A magyar gyártmányú traktorok, tehergépkocsik és autóbuszok külalakjukkal, nívós kiállításukkal Európa-szerte ismertek és elismertek, a Dutra, Rába, Csepel és Ikarus pedig jó csengésű márkanevek voltak itthon és külföldön egyaránt.
A magyarországi ipari termékek „formába öntésének” egyik jeles szakértője, Németh Aladár (1931-2002) az Iparművészeti Főiskolán szerezte diplomáját. Erre így emlékezett: „Mind a formatervezés-képzés, mind a hivatás gyakorlásának megkezdése szempontjából döntő fordulatot jelentett az 1955-ös év, amikor mi, a kísérleti évfolyam hallgatói, ötéves képzés végén megvédtük diplománkat. Diplomás formatervezőkként kezdtük meg a tervezést a nagyüzemek részére - néhány más előképzettségű szakemberrel együtt -, az Iparművészeti Tanács közvetítésével, szabadfoglalkozási formában, ami akkoriban kivételes tevékenységi formát jelentett, és valószínűleg azért sikerülhetett, mert néhány jól képzett, jogi és gazdasági ismeretekkel rendelkező ügyintéző csatlakozott hozzánk, akik a szükséges engedélyeket megszerezték. Alig néhány év alatt híradás-technikai cikkek, orvosi műszerek, szerszámgépek, járművek egész sorának formaterve készült el és aratott elismerést itthon és külföldön.”
A kispesti Vörös Csillag Traktorgyár - a világhírű Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt. jogutódja - 1959-ben rendelte meg az Iparművészeti Vállalattól az U-28 és a Dutra UE-28 traktortípusok formatervezését. Németh Aladár tervezőművész kapta a megbízást, akinek már korábbi kapcsolata is volt a gyárral. Az említett gépek formaterve, és a hozzájuk tartozó összeállítási, továbbá jellegrajzok nem egészen fél év alatt készültek el. A Vörös Csillag Traktorgyár konstruktőrei, és a bíráló bizottság a kiviteli terveket dicsérettel elfogadta, s a DT 213 jelű, kéthengeres, 28 lóerős Csepel dízelmotorral ellátott erőgépeket gyártásra alkalmasnak találta.
Következett a Dutra D4K típusú, összkerékhajtású, univerzális, dízelmotoros traktor prototípusának formatervezése. A korábbi traktorszerkesztési és gyártási tapasztalatok hasznosításával elkészült a 65 lóerős Csepel dízelmotorral konstruált erőgépmodell, amely korszerű felépítését tekintve már világszínvonalat ért el. A D4K szerkesztésénél mindazokat a követelményeket figyelembe vették, amelyeket a nagyüzemi mezőgazdaság, illetve az ipar támasztott a megbízható üzemű erőgépekkel szemben. A nemzetközi figyelmet is kiváltó típust a nagyközönség 1961-ben, a Városligetben rendezett Budapesti Ipari Vásáron tekinthette meg. Ezután az alaptípus továbbfejlesztésével megjelent a 90 lóerős - Csepel DT 613.15 jelű - hathengeres, négyütemű, előkamrás dízelmotorral gyártott, vezetőfülkés, D4K-B típusú, összkerékhajtású traktor. A Budapesti Nemzetközi Vásáron két ízben nyert első helyezést, és számos rangos európai kiállításon díjazták.
A jól bevált UE-28 és D4K-B traktorok után készült el a Dutra erőgépcsalád újabb, 55 lóerős, UE-50 jelű típusa. A négyhengeres dízelmotoros traktort mindazon szerelvényekkel ellátták, amelyek a korszerű erőgépeken nélkülözhetetlenek. A Dutra UE-50 jelű traktort 1967-ben, a BNV-n Vásár-díjjal tüntették ki.
Németh Aladár 1964 és 1992 között a Magyar Iparművészeti Főiskola (1971-től egyetemi rangú intézmény) tanára. Az Ipari Formatervező Tanszéket, majd a Továbbképző és Innovációs Osztályt vezette, közben a Budapesti Műszaki Egyetemen meghívott tanárként rendszeresen tartott előadásokat a designról, a formatervezés művészetéről. Az egyetemi szintű oktatásban elsőként vezették be a rendszertervezést, továbbá vizuális-arculati és információs rendszerek tervezését. Új tantervek készültek, és kialakultak a kapcsolatok - tanulmányutak szervezésével - a külföldi társintézményekkel.
UNESCO-ösztöndíjasként az Egyesült Államokban és Kanadában számos egyetemen, továbbá nagynevű gyári tervezőirodákban tanulmányozta az ipari designt. A látottak egyértelműen meggyőzték, hogy a formatervezés a műszaki fejlődés szerves része, és elválaszthatatlan a gyártástechnológiától. Külföldi útjain Németh Aladár látta, hogy a nagy ipari üzemek saját tervezőgárdával dolgoznak, amelyben a formatervezők mellett megtalálhatóak az ergonómusok, pszichológusok, és más speciálisan képzett szakemberek.
Tanári munkája mellett a Labor Műszeripari Művek és a Mechanikai Labor megbízásából híradástechnikai eszközöket és berendezéseket tervezett, s tagja volt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Ipari Formatervezési Tanácsának, amelyben a szakmai bizottság elnöki teendőit látta el.
A győri Rába Vagon- és Gépgyár 1982-ben és 1983-ban új típusú mezőgazdasági erőgépeket fejlesztett ki. Németh Aladár formaterve alapján elkészült a Rába-15-ös kerti, és a Rába-300 típusjelű, dízelmotorral felszerelt, nagyteljesítményű univerzális traktor, amelyeket a prototípusok tesztelése után szériában gyártottak.
A „művészmérnök” munkaköre a mezőgazdasági erőgépeken és a műszeripari eszközökön túl kiterjedt szerszámgépek, folyami és tengeri hajók, továbbá számítástechnikai és laboratóriumi berendezések formáinak megalkotására is. Sajnálatos azonban, hogy - miképp erről a Magyar Szabadalmi Hivatalban nemrég tudomást szereztem - a Németh Aladár dizájnjaival forgalomba hozott termékeket, berendezéseket stb. nem helyezték mintaoltalom alá. Tudományos értekezései, publikációi évtizedeken át jelentek meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban.
Németh Aladár kiváló alkotóművészi munkásságát számos elismeréssel, kitüntetéssel honorálták. Elnyerte a Munkácsy-díjat, s az Ipari Minisztérium két ízben tüntette ki nívódíjjal. Formatervei többször kaptak hazai és külföldi kiállításokon nagydíjat, különdíjat.
Hivatását köznapi nyelven így definiálta: „Formatervezés: az ipari termékek »emberivé« tétele. Ezek a termékek ne csak funkciójukat teljesítsék, hanem lélektanilag is feleljenek meg. Ebbe beletartozik a szépségük, esztétikájuk is.” (Réz Gyula – origo-hu)
A cikkben szereplő művészek: