Magyarok feketén-fehéren

ANALÓG - 21 magyar fotográfus a 20. századból

2013., fotopost.hu

„Nem elég, ha magyar vagy, tehetségesnek is kell lenni”. „Nem elég ha tehetséges vagy, magyarnak is kell lenni” idézte George Cukor és Robert Capa szavait Colin Ford angol fotótörténész az „Analóg” című kiállítás megnyitóján, hozzátéve azt, hogy e kiállítás alkotói mind rendkívül tehetséges magyarok.

Ritka pillanatok szemtanúi lehettünk a 21 magyar fotográfust bemutató kiállításon. Ezen ritka pillanatok egyike maga a tény, hogy egy műgyűjtő ma Magyarországon fotográfiát, ráadásul fekete-fehér, dokumentarista és avantgárd műveket gyűjt. Nem áll be a trendkövető, műtárgy-befektetők up to date művészekkel felfegyverzett sorába, hanem időtálló, valós értéket képviselő gyűjteményével gazdagítja a magyar kultúrát. Olyan szegmenst választ, amely a magyar fotóművészeti hagyományokat folytató, a 20. század második felét fémjelző alkotók munkássággát fogja össze. A másik csodálatra méltó dolog pedig az, hogy létezik egy képzőművészeti profillal rendelkező múzeum, - hiszen a KOGART HÁZ, jócskán kinőtte a galéria jelzőt -, amely tisztelettel adózva e jelentős névsor előtt otthont ad a gyűjtemény bemutatására.
Habár a magyar műgyűjtésnek története és hagyománya is van, a 21. századi magyar műgyűjtő társadalom – ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről – nagyon kevés kivétellel kizárólag a képzőművészetre koncentrál. Ha lenne rá időm, készíthetnék egy torta diagrammot is, amellyel végtelenül egyszerűen szemléltetném mi érdekli ma azokat, akik valószínűleg okos befektetési tanácsadókra hagyatkozva műtárgyat vásárolnak. (Mert ez olyan laza és trendi…) Tisztelet az igen kevés kivételnek! Nos, ezen torta öt részből állna. Nagy, vastag szelet jelölné a 20. század első felére tehető festmények és grafikák iránt érdeklődőket. A modern klasszikusok, a menő fauves-ok, vagy Aba-Nováktól Vaszaryig… aztán egy kisebb cikkely jutna a kortárs képzőművészet számára, még keskenyebb sávban helyezném el az egyéb műtárgyakat, például a kisplasztikákat, textil és üvegalkotásokat, majd jöhetnek az antik tárgykultúra darabjai, mint például a ’48-as huszárszablyák és végül, csupán egy tollhegynyi vastagságban: igen, a fotográfia!
Természetesen ez túlzás! Vagy mégsem…
Mit ér a magyar, ha fotó, és mit ér, ha nem egy külföldről lopott, aktuális trendet koppintó, hanem saját hangján, a fotográfia egyedi nyelvén megszólaló alkotás? A képek láttán egyértelmű a válasz azok számára is, akik nem értenek a műtárgybefektetéshez, nagyon sokat!
A jelenleg 540 képből álló Körmendi – Csák Fotográfiai Gyűjtemény célja, hogy egy a magyar fotográfusok munkáinak szabad teret adó, nyitott, és folyamatosan bővülő gyűjteményt hozzon létre. A tárlat és a gyűjteményt kísérő kötet megjelenése tisztelgés a 21 fotográfus munkássága előtt. A gyűjtemény első képeit az 1950-es években, az utolsókat a századforduló környékén exponálták. A kollekció első periódusát bemutató tárlat nem kíván történeti áttekintést adni, hanem az ikonikus felvéltelek bemutatásával szeretné a közönség érdeklődését felkelteni a kimagasló XX. századi magyar fotográfia iránt. E fontos szándék mögött több kiváló ember munkája áll: a gyűjtemény és a kiállítás kurátoraként Kincses Károly fotómuzeológusé, Csák Ferenc művészettörténészé, aki a gyűjtemény alapítója és Benkő Imre fotográfusé, aki nemcsak személyes kapcsolataival segítette a gyűjtő és alkotó közötti párbeszédet, de mindvégig hangsúlyozta az analóg fotográfia fontosságát.
A kollekcióból válogatott, kétemeletnyi, mintegy 160 képet felsorakoztató kiállítás sajtóanyagában megfogalmazott központi gondolata a közös „technikai és időbeli sík”. A huszadik század második felében, szinte kizárólag analóg képalkotó technológiával készült alkotások bemutatása. A grandiózus névsor és a maradandó alkotások ennél többre mutatnak, mintha a magyar fotográfia történetének megelevenedő képeskönyvét lapozgatnánk. E fotográfusok azok, akik minket, a következő generációt ihlették. Ők azok, akik megmutatták a kalandot, a kísérletezés örömét, a kitartást, a konzekvensen végigvitt stílus fogalmát. Ők nem a galériák kedvét keresve, kurátorok diktálta tempóban táncoltak, hanem saját világukat alakították ki. Természetes, hogy a kortárs irányzatokat követték a dokumentarizmus és az anvantgárd vonalán, mégis meg tudták teremteni sajátos látásmódjukat. Mennyire más volt ez a légkör, biztos vagyok benne és baráti beszélgetésekből jól tudom, hogy vitáktól hangos, ellentétes véleményektől vibráló, mégis produktív és egymást tisztelő. Talán ez utóbbi hiányzik manapság a leginkább. Nem hiszem, hogy az azóta kialakult éles kulturális piac, a galériák és kurátorok diktálta kiállítási elit lenne ennek az oka. És nem is a sapkás nyuszikaként emlegetett digitális technikai forradalom. Talán a genetika, ki tudja…
A gyűjtemény képei között barangolva nem csak a fotó, de a nagybetűs történelem is életre kel. Hiszen pont ez a fotográfia veleje, a pillanat, amely akkor és ott egy fényvillanásban és némi szürkében örök nyomot hagyott négy feketére égett sávba zárva. Egy személyes, vagy kollektív történet a 20. század második felének Magyarországáról. Társadalomkritika, szociális körkép, történelmi esemény, nőideál, a testről szőtt képi gondolatsor, a jelen ellenszereként megfogalmazott irónia és a kiábrándító valóság. A 21 kiváló fotográfus életművének lenyomata. Balla Demeter, Bánkuti András, Benkő Imre, Féner Tamás, Friedmann Endre, Gulyás Miklós, Hajdú József, Haris László, Hemző Károly, Horváth M. Judit, Horváth Péter, Jokesz Antal, Kerekes Gábor, Korniss Péter, Stalter György, Szebeni András, Szilágyi Lenke, Tímár Péter, Török László, Urbán Tamás és Vékás Magdolna. A magyar fotóművészet 50 éve.
Csák Ferenc megnyitóbeszéde végén kiemelte, reményei szerint a továbbiakban több művész is csatlakozik majd a gyűjteményhez a kortárs fotóművészet területén, amellyel jövőben a 2000-től napjainkig tartó fotóművészeti alkotásoknak is teret kívánnak adni.
A kiállítás július 7-ig látható a KOGART Házban (1062 Budapest, Andrássy út 112.), hétfőtől vasárnapig 10.00 – 18.00 óra között.
- Mucsy Szilvia

A cikkben szereplő művészek:

Balla Demeter
Benkő Imre
Hajdú József
Haris László
Horváth M. Judit
Stalter György
Szilágyi Lenke
Tímár Péter
Vékás Magdolna