Beszélgetés Körmendi Annával

2005., Műértő Magazin

Az 1991-ben alapított Körmendi Galéria mára galériahálózattá nőtt. Körmendi Anna és Csák Máté, a tulajdonosok Budapesten a Falk Miksa utcában egymás mellett három galériát üzemeltetnek. Csák Máté építészgalériája mellett a Múzsa Galériát, melynek helyiségét egy barátjuk bocsátotta rendelkezésre, és magát a Körmendi Galériát. Ezen kívül a házaspár gyűjteményének egy része megtekinthető a Nagybányai úti kiállítóteremben is, amely csak bejelentkezéssel látogatható. A Körmendi-Csák gyűjteményből egy nagyobb válogatás Sopronban a gyűjtők saját tulajdonú, erre a célra kialakított házában, az Artner Palotában tekinthető meg. A ház alsó szintjén négy nagy kiállítóterem is várja a látogatókat, ahol időszakos festmény, szobor, üveg és kerámia, valamint textilművészeti tárlatokat rendeznek. A közelben lévő Hajnóczy-házat egy baráti házaspár vásárolta meg, akik kiállítások céljára a Körmendi Galéria rendelkezésére bocsátották ingatlanjukat, így a tárlatok oda is beköltöztek. Mindkét barokk stílusú ház kertjében, valamint a Templom u. 14.-ben szoborkerteket rendezett be a galéria, melyekben Nagy Sándor, Palotás József, Párkányi Péter és Schéner Mihály művei láthatók. A galéria alapításáról és tevékenységéről a Pro Európa-díjas Körmendi Anna nyilatkozott a Műértőnek.

 

Dr. Körmendi Anna

- Mióta foglalkozik műgyűjtéssel, műkereskedelemmel?
- A Körmendi Galéria mára művészeti és műkereskedelmi központtá vált, mindez egy jól átgondolt folyamat eredménye, amelynek kezdete 1980-ra nyúlik vissza. Akkor házasodtunk össze a férjemmel, azóta foglalkozunk műgyűjtéssel. Én szerényebb jövedelemmel rendelkeztem, Csák Máté, mint építész m agántervezői tevékenységet is folytatott, jobban keresett. Ebből kifolyólag az átlagnál egy kicsivel mindig több pénzünk volt, s a művészbarátainktól kezdtünk vásárolgatni. A 80-as évek végén rájöttünk, hogy az aukciókon milyen alacsony árakon lehet műtárgyakhoz hozzájutni. Rippl Rónait, Ferenczyt 200-400 ezer forintért lehetett vásárolni. Ligeti egyik fontos művét, a Trencsén várát például 550 ezer forintért vettük meg, abban az évben ez volt a legmagasabb árú tétel, és négy év múlva 5,5 millióért kelt e l. Abban az időszakban fantasztikus nyereségeket lehetett realizálni a műtárgyakon, s ez hamarosan a mostani kortárs művészetre is igaz lesz. Általában úgy mentünk az aukciókra, hogy előre kinéztünk kb. ötven darab műtárgyat, s amihez jó áron hozzá lehetett jutni, azt megvettük. Így fokozatosan kialakult egy másfajta, nem kortárs gyűjteményünk is, amelytől azonban a 90-es évek elején tudatos döntéssel – a kortárs magyar művészet menedzselése miatt - megváltunk.
- Eközben a kortárs gyűjtemény is tovább gyarapodott?
- A fővárosi műemlékvédelmi hivatalban a férjem egy irodában dolgozott Sinkovits Péterrel, így az Iparterv művészcsoportot jól ismertük, s mivel a férjemnek sok művészbarátja volt, egyre szélesebb körben vásároltunk. Csák Máté maga is szinte naponta akvarellezik , bár ezért nem tartja magát festőművésznek. Nálunk sehol nem láthatók a falakon a művei, mert azt tartjuk, hogy nem az focizik a grundon, akié a labda, azonban sok ember kedveli az akvarelljeit. Egyszer például kiállították a festményeit Ludwigsburgban, s az első napon az összeset megvették.
A '90-es évek elején, amikor a Képcsarnok galériái megszűnőben voltak, engedélyezték, hogy mások is vásárolhassanak központi raktárukból. Odamentünk, szétnéztünk, és sok egyéb mellett fantasztikus műveket találtunk, ezért vásároltunk. Fölárazták ugyan a műtárgyakat, de mivel 1 millió Ft fölötti összegért vásároltunk, 40% kedvezményt kaptunk. Elképesztően gazdag anyag birtokába jutottunk. Az '57-es műcsarnoki Tavaszi Tárlaton kiállított Orosz Gellért szürreális képe, amit 18 ezer forintért vettünk meg, s egy éven belül 2 millióért adtunk el egy osztrák gyűjtőnek. A folyamatos, következetes vásárlások eredményeként ma egy körülbelül 8-10 ezer darabos képző- és iparművészeti gyűjtemény tulajdonosai vagyunk. Az ingatlanüzletekből és egyéb gazdasági tevékenységeinkből befolyt jövedelmeinket például nem részvényekbe, hanem a kortárs magyar művészetbe fektettük be, mert szerintün k ez az évtized egyik legjobb befektetési lehetősége.
- Hogyan született a Körmendi Galéria?
Egy kapcsolatunk révén ígéretet kaptunk arra, hogy a 90-es évek elejére felépült Kempinski szállodát mi rendezhetjük be műtárgyakkal. Erre számítva megvettünk egy hatalmas anyagot, de a megbízást nem kaptuk meg. Ügyvédként és adótanácsadóként jól értek a gazdasághoz és befektetésekhez, a befektetők széles körével álltunk kapcsolatban. A férjem is rendkívül tájékozott, pontosan érzékeltük, hogy a kortárs műtárgypiacé a jövő. A családdal közösen határoztuk el, hogy nyitunk egy galériát, s nagy örömünkre Ildikó lányunk is kedvet érzett ehhez. Többen tanácsolták, hogy ne galériát, hanem alapítványt vagy egyesületet hozzunk létre, mert ezek céljaira az államtól jelentős támogatást lehetett igényelni , mi azonban úgy láttuk, hogy az egész világon az a tendencia, hogy csak komoly galériák tudják igazán képviselni, segíteni a művészeket, ezért ezt céloztuk meg . A galéria egészen mostanáig családi vállalkozásként működött, mostanra azonban kinőttük ezeket a kereteket, s kénytelenek leszünk váltani.
- Milyen keretek között dolgoznak együtt a művészekkel?
- A Körmendi Galéria környezetében kialakult művészkör és a mi viszonyunk annyiban eléggé speciális, hogy mi befektetőkként vagyunk jelen a piacon. Sok galéria szerződést köt a művészekkel, nekünk senkivel nincs szerződésünk. Mi megvásár oltuk a köreinkhez tartozó művészek anyagának egy jó részét, hiszen az árak nagyon alacsonyak voltak, ezért nem áll érdekünkben, hogy eltiltsuk az alkotót , hogy másnak ne adjon el, máshol ne állítson ki, sőt bíztattuk , hogy ha lehetősége van bemutatkozásra, máshol is megtegye. Bizományba csak akkor kerülnek hozzánk művek, ha egy új művésznek kiállítást rendezünk. Mint gyűjtők arra törekszünk, hogy a főműveket legalább tíz-húsz évig megtartsuk, csak akkor válunk meg tőlük, ha megfelelően értékelik azokat.
- Úgy vélem, hogy mint gyűjtők, és mint galériások nem nagyon fogadják el a kialakult szakmai kánont, a saját választásaikat követik, a saját útjukon járnak.
- Mi abban látunk kihívást, hogy kevéssé ismert, ám általunk és művészettörténészek által nagyra értékelt művészeket bejutassunk ebbe a szakmai kánonba. Arra is törekszünk, hogy bizonyos, elfelejtett életműveket feltárjunk, például Orosz Gellért, Nagy Sándor stb. Szeretnénk elősegíteni, hogy a tehetséges művészek, akiket egy korszakuk alapján valahová beskatulyáztak, művészetük reális bemutatása alapján kitörhessenek abból a skatulyából, amit rájuk ragasztottak. Ezen kívül a magyar művészettörténet szempontjából fontosnak tartjuk a most még nem az élvonalba számított művészek megfelelő méltatását, életművének feldolgozását is. Ezért van, hogy szinte nincs múzeumi kiállítás az elmúlt évtizedekből, hogy ne kölcsönözzenek gyűjteményünkből jelentős műveket. A rendszerváltás utáni években úgy éreztük, hogy a kortárs művészeti piac kialakulását mesterségesen visszafogták, az állam nem építette be pl. az adórendszerbe az ezen a területen a szabadpiac kibontakozását elősegítő eszközöket. A megosztott és szétzilált művésztársadalom képtelen volt a kortárs piac kialakulásáért megfelelően küzdeni. Az állam kiszállt a képzőművészek támogatásából, s komoly, idős mesterek maradtak mindenféle támasz nélkül. Az életkoruk miatt már nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, ezért méltatlan helyzetbe kerültek. Úgy segítettünk, ahogy egy műkereskedő segít, kiállításokat rendeztünk, könyveket adtunk ki, gratis nem adtunk pénzt, de sok műtárgyat vásároltunk, és a saját köreinkből számos jómódú embert győztünk meg arról, hogy érdemes képeket venni. Ők nem csalódtak, az általunk javasolt, vagy a műtermekből vásárolt tárgyaknál hamisítás kizárt, tehát műtárgyakban a bizalom teljes körű lehet, és bebizonyosodott, hogy menedzselt művészeink festményeinek árában az aukciós piacokon hihetetlen profit realizálható. Komoly Gyarmathy képek 1994-95. előtt 30-170.000 Ft-ért lehetett megvásárolni, most az aukciókon nincsenek 1 millió Ft alatt. Ugyanez tapasztalható Schéner Mihály képeinél, melyeket akkor – 30.000 Ft-ért árultak, most több százezerért ütik le az alukciókon.
- Mikor kezdett el a galéria könyvkiadással foglalkozni?
- A Körmendi Galéria első belvárosi kiállító terme a Kempinski mögött, a Deák Ferenc utcában a Magyar Hitel Bank akkor üresen álló épülete lett. Számos külföldi érdeklődő tért be hozzánk, akik persze nem ismerték a magyar művészeket. Hamar be kellett látnunk, hogy a tájékozódásukat gyakorlatilag nem tudjuk segíteni, hiszen sem könyvekre, katalógusokra, sem múzeumi kiállításokra, sem aukciós leütési árakra nem lehetett hivatkozni. Így a szükség hívta életre a könyvkiadást 1994-ben. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a gyűjteményünket bemutató, 1997-ben kiadott három nyelvű kötet olyan sikeres lett, hogy az első 3000 pld. elővételben elfogyott, a második 2000-ben 4000 pld-ban kiadott bővített kiadásból alig van. Kezdetben csak kisebb lélegzetű kiadványokat tudtunk készíteni, 1996-tól azonban arra törekszünk, hogy minden művészileg értékelhető alkotást dokumentáljunk a későbbi művészettörténeti feldolgozhatóság elősegítése érdekében is , így az elmúlt években galériánk több mint 25.000 műtárgy múzeumi szintű dokumentálását is elvégezte. A Körmendi Galéria Kiadó eddig csak könyvek és katalógusok kiadásával foglalkozott, a közeljövőben egyedi művészkönyveket is megjelentet. Egyedi grafikai műveket, sorozatokat szeretnénk összefűzve egy-egy művészkönyv formájában publikálni. Az első könyvben Schéner Mihály eredeti, színezett kézrajzait és kézverseit gyűjtöttük össze, egy-egy további kötet készül a művész ördögrajzaiból, valamint Papp Oszkár illusztrációiból. Ezeket a könyveket az Art Expón mutatjuk majd be.
- Hány könyvet adott ki a galéria az elmúlt tizenkét évben?
- A kortárs magyar művészeket bemutató monográfiákból 29 kötet készült el eddig, ezen kívül 8 kötet még előkészítés alatt áll. Hamarosan megjelennek a Gyarmathy Tihamér és a Schéner Mihály grafikai munkásságát és a Károlyi Ernő, Balázs Irén és Fóth Ernő életművét bemutató albumok is, folyamatban van Kerényi Jenő Kossuth-díjas szobrászművéz monográfiájának és oevre katalógusának elkészítése is. Egy-egy könyv úgy jön létre, hogy fölmérjük a kiválasztott művész teljes anyagát, olykor több ezer alkotást, és közösen kiválasztunk egy művészettörténészt a tanulmány megírására. A kötetek szerkesztője általában a fiam, Csák Ferenc művészettörténész, aki az íróval együtt sokszor komoly vitákat folytat a művészekke l a könyv végleges formájáról. Meg kell mondanom, hogy ezekben a vitákban számos esetben alulmaradtunk, s mivel a monográfiák megjelentetését mindig a művésszel közösen finanszírozzuk, figyelembe kell vennünk a kívánságait. A kötetek rendszerint ezer példányban jelennek meg, egy-egy könyv kiadása kb. 3- 5 m illió forintos költséget jelent.
- Részesül-e a galéria állami támogatásban?
- Sokszor pályáztunk állami támogatásra, de szinte soha nem kaptunk. A Gyarmathy Tihamért és a Schéner Mihályt bemutató kötetekre személyesen Rockenbauer miniszter úrtól kértünk és kaptunk 2-2 millió Ft támogatást, de ezen kívül a galéria semmilyen más állami támogatásban nem részesült az elmúlt másfél évtizedben. Közel száz külföldi kiállítást valósítottunk meg, ezeknek a költségeit is mi magunk álljuk. Az idén gyűjteményünkkel nyitott újra a felújítás után a kassai szlovák múzeum. Ezt megelőzően pilzeni múzeumban és Eisenstadtban rendeztünk a kortárs magyar művészetet bemutató tárlatot. Nemzetközi kapcsolataink révén lehetőséget kaptunk arra a '90-es évek második felében, hogy részt vehessünk az Art Baselen, de a magyar állam ezt a rangos megjelenést nem támogatta, a költségek pedig tetemesek lettek volna , ezért úgy döntöttünk, hogy a vásár helyett inkább kiadunk két újabb monográfiát. Hamarosan elkészül az új honlapunk, melyen a Körmendi Galéria által rendezett több száz kiállítást szeretnénk videófelvételekkel, fotókkal, műtárgylistákkal, életrajzokkal dokumentálni. Felkerülnek a honlapra katalógusaink, könyveink, plakátjaink és egyéb kiadványaink is. A galéria művészeiről szponzorok segítségével 26 dokumentumfilmet, alkotói portrét forgattunk, melyeket a minisztériumon keresztül ingyenes terjesztésre felajánlunk iskoláknak, kulturális intézményeknek, de a honlapunkról is letölthetők lesznek. A műkereskedelmi anyagunkból is fölkerül több száz műtárgy árakkal és pontos adatokkal a honlapra, melyeket az Interneten keresztül is meg lehet majd vásárolni.

A cikkben szereplő művészek:

Balázs Irén
Csák Máté
Gyarmathy Tihamér
Nagy Sándor
Orosz Gellért
Palotás József
Párkányi Raab Péter
Schéner Mihály