Hajnal Mihály könyvbemutató és kiállítás
2005., Körmendi Galéria
Hajnal Mihály festőművész, a Pro Cultura Hungarie díj 2005 birtokosa kiállítást rendez a Cseh Centrum támogatásával 2005. október 18-án 18.00 órakor a Körmendi Galéria Budapest, Falk Miksa utca 7. szám alatti kiállítótermében. A kiállítás a művész életművét összefoglaló monográfia bemutatásával kezdődik, amelyet Hanna Hubackoba cseh nagykövetasszony nyit meg.
Hajnal Mihály festő- és grafikusművész életútját, életművének alakulását a XX. század viharos eseménytörténete, Közép Európa történelmi konfliktusai- országhatárok módosulásai, hatalmi körök váltakozásai és nyomasztó állandósulásai- határozták meg. Önálló művészi munkásságának teljes kibontakozására így hosszú évekig várni kellett.
Az 1935-ben a magyarországi Anarcson született, majd Miskolcon nevelkedett Hajnal Mihály az 1950-es évektől a csehszlovákiai Kassa városában Feld Lajos, Július Nemcik, Löffler Béla és Július Bukovinsky műhelyében tanult, később pedig Budapesten Barcsay Jenő magántanítványa volt. Művészetének alakulása az 1960-as évek második felétől követhető nyomon, amelynek terméseivel a számos csehszlovákiai és magyarországi tárlaton kívül megannyi nemzetközi seregszemlén, biennálén is bemutatkozott. Munkásságában a hetvenes évektől a grafikai művek: az egyedi rajzok és a sokszorosító technikákkal kivitelezett lapok megalkotása volt a domináns, a festészeti kibontakozás azonban csak a kilencvenes évektől regisztrálható. A festői szólamok megerősödése nemcsak a műnem, a forma, a kivitelezés, a technika terén hozott fordulatot, hanem a valósághű megjelenítés, a magával ragadó láttatás, a mély átéléssel hitelesített kifejezés válik lassan elsőrendű alkotói problematikává.
A Hajnal-kompozíciók formai jellegzetességeit kutatva megállapítható, hogy műveinek vizuális rendszere a figuratív és a nonfiguratív, a konkrét jelentéseket és utalásokat hordozó motívumok és az önálló, az öntörvényű, elvont festői-grafikai kifejezőelemek egyesítéséből, különös együttjátszásából épül: a vonalak és a foltok, a színek és a formák, a felismerhetőségek és az elvonatkoztatások villódzása feszült képtereket hoz létre. A tartami vetületek viszonyában a Hajnal-műveket talán jelenség-képekként határozhatjuk meg a legpontosabban: kompozícióin egyaránt rögzülnek bibliai jelenetek, történelmi hivatkozások és kozmikus látomások. A hétköznapok világából karneválok, majálisok, cirkuszi produkciók pillanatait, atmoszféráját idézi fel képein a művész, amelyekben egyaránt benne van a magától értetődő értelmezési lehetőség és a megmagyarázhatatlan jelenség, a racionalitás és a transzcendencia. A konkrétságok és az absztrakció ambivalenciái között egyensúlyozó festői-grafikusi látomást félelmek, szorongások, felszabadult érzelmek, lírai vallomások árnyalják sokszólamúvá.
Megközelítve és átélve Hajnal Mihály műveit a befogadó azt állapíthatja meg, hogy számos XX. századi művészeti törekvés, stilisztikai áramlat megérintette a kassai-prágai magyar művész alkotói világát: szemléletesen nyomot hagyott a realizmus, a szimbolizmus, a szürrealizmus és a tasizmus, a lírai absztrakt kifejezés és legerősebben a század egyik leghangsúlyosabb, folytonosan újraéledő irányzata, az expresszionizmus: erőteljes festői és grafikai kifejezései, belső világ-kivetítései érzékeny, érzelmi gazdagsággal áthatott kompozíciókban összpontosulnak.
A XX. század második felében és az ezredfordulón a Budapest-Kassa-Prága háromszögben létrejött életmű bemutatásával, a hetven esztendős Hajnal Mihályt köszönti a Körmendi Galéria, amely kiemelten támogatja a határainkon túl élő kisebbségek művészetét is.
A cikkben szereplő művészek: