Elhunyt Kokas Ignác festőművész
2009., fmh.hu
FMH - Nyolvanhárom éves korában, négy hónapos betegség után elhunyt a Fejér megyei, Kossuth-díjas Kokas Ignác festőművész, sokak Náci bácsija.
Mint az MTI a családtól megtudta, a művész a betegsége ellenére a haláláig dolgozott. Temetéséről később intézkednek.Kokas Ignácot az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekinti.
Gyermekéveit szülőföldjén, a Váli-völgy közepén, Fejér megyében töltötte, talán innen származott különös természetszeretete.
Édesapja asztalosmester volt, Kokas Ignác is asztalosnak tanult, de már korán érdekelte a festés és a rajzolás. Magánúton elvégezte a 4 polgárit, s 1947-ben bekerült a budapesti Dési Huber Népi Kollégiumba, itt jó barátja lett Nagy Lászlónak, aki ebben az időben szintén a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Korábbi rajztanára tanácsára minden előképzettség nélkül a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, és fel is vették.
1952-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, ahol a konstruktivista Kmetty János és a posztnagybányai Bernáth Aurél voltak a mesterei. Kmettytől a geometriai formák tiszteletét, Bernáth Auréltól a szabadban festés szeretetét tanulta meg. Hamar nemet mondott azonban a „kockarajznak”, inkább amolyan „rongyos” festő lett, a hangulatok és színek megörökítője ég és föld között, ami azt jelenti, hogy festői foltokból építkezik, műveit nem konstruktivista szabályszerűség határozza meg.
Diplomamunkája 1952-ben Az asztalos című kép volt, amelyet édesapjáról mintázott. A kép nagy sikert aratott, megvásárolta a Magyar Nemzeti Galéria. Sikeres festő volt, sokat festett a szabadban, a festést mindig élvezte. Nagy kihívást jelentett számára, hogy murális feladatokat kapott megbízásból, így készültek el az oroszlányi és a székesfehérvári sgraffitók, a győri murális megbízatást végül visszaadta, maradt „rongyos" festő. A test-lélek-környezet harmóniájának megformálására erősen vágyódott, e tekintetben Csontváry Kosztka Tivadar festészete volt rá a legnagyobb hatással.
Az 1960-as évek közepén kezdte festeni ún. zöld képeit, e „zöld korszaka” három évig tartott, majd 1969-től minden évben néhány hónapot Ginza-pusztán töltött (elhagyatott uradalom volt Alcsút mellett), s ekkor kezdődött el „Ginza korszaka”. Itt festette teljesen egyéni stílusú képeit az alakos és a non-figuratív ábrázolás határán, kiváló kompozícióteremtő képességgel és erőteljes kolorittal, egyetemes emberi mondanivalókkal.
1973-1983-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanított, számos jeles tanítványa volt, köztük El Kazovszkij.
(forrás: wikipédia)
A cikkben szereplő művészek: