Új dimenziók – a vászon terében
2009., deol.hu
A „szocreál” képzete szabadulni kényszerített a hatvanas években, a rebellis alkat új tartalmak, kísérletek felé vezette a festőket. Művészi pályája forradalmi időben indult, 1956-ban, így nemcsak a formaszabadság, a világok felfedése, de rebellis alkata is végigkísérte. Március 10-ig látható Joseph Kadar festőművész „40 év Párizsban (1969-2009)” retrospektív kiállítása a DMK Belvárosi Galéria termében.
– Jól sikerült a rabruhás fegyence, látszik festője, nem a sors kegyence. (Bence) – utal az egyetemi vendégkönyvi bejegyzés ’63-ból, élete első önálló kiállításáról a lázadó életérzésre. Az első debreceni kiállítás és a mostani közti évtizedek egészen Párizsig űzték Joseph Kadart a kádári „rablétből”: a zsdanovi diktátum helyett jobbnak látta a „bűnös” teóriákat felkutatni.
Mesterei még Bernáth Aurél, Fónyi Géza voltak a hazai főiskolán, itthon erősen expresszív, figurális festőként volt ismert. Kubizmus, irrealizmus, absztrakt monotípiák – csak néhány az irányzatok közül, amelyek letiltották nevét a hazai kiállításra várók listáján. Befogadta a forradalom utáni Szajna part, a végtelen szabadság – jobb híján: illegálisan. Itt a szürrealizmus ragadta el, a kontroll nélküli alkotás távlata, a periférikus műfajok – a mail-art a könyvtárgyak, a kollázs és a recup’art – terén alkotva hagyott nyomot. A pályáján már 1971-től vissza-visszatér a dualizmus problémája: a sokkoló geometria, a stílusok szembefordítása. Feszes kompozíció, konstruktív alkat és geometria: a tér és a sík közös palettán képezi le a gondolkodás mintáit. A kör gömbhatású vagy tükrözött, a sík megtörik a karcos felületen – kudarcot vall és feloldódik a látásban a séma keresése.
A kiállítás negyven év termését mutatja be, a megnyitón mérlegelték nemcsak a múltat, de a jövőbeni lehetőségeket is. Halász János alpolgármester úgy vélte, Debrecen méltó házigazda, hiszen mára a vidék fővárosa: tudatos, szervezett kulturális építkezés volt az elmúlt évtizedben. P. Szabó Ernő művészettörténész – maga is helyi kötődéssel – inkább a művészi pályáról, a „rendszer-hűség” mércéjéről beszélt. – Joseph Kadart nem kell bemutatni, hiszen sokan ismerik munkásságát, „krisztusi korban” hagyta el az országot: ’69-ben ment el, 33 évesen kezdett új életet. S bár én két évvel később költöztem el innen, a dolgok nem sokat változtak akkor. A 70-es években diákként élhettük át a hatalom fenyítését, a pesti március 15-i ünnepet itt is retorziók követték – emlékezett a régi időkre. Később arról beszélt, az időszakot sok egyéni kudarc jellemezte: rendkívül sok alkotó, tehetséges magyar került külföldre. Az utóbbi húsz évben elindult az értékek folyamatos számbavétele. Ma kiállításokat, aukciókat szerveznek: a galériákba „a próféták hazatérnek”, leporolt alkotások kerülnek elő – az új gyűjtők örömére.
Láthatjuk, hogyan érnek meg a különböző stílusok és hogyan érződnek a megszorító hatások, amelyek a határok lebontását az új eszközökben élik meg. Joseph Kadar kiállít „talált tárgyakat”, láthatók itt a könyvtárgyak is. A megnyitón kifejtették, a művész nemcsak Párizshoz kötődik, de akár a kassáki törekvésekhez is. Morális példák Bartók Béla és Corbusier az alkotó számára: a figurális ábrázolás és a konstruktív-szürrealista tematika megidézése, a népművészet, a bartóki példa követése. A határok áthágása, bizonyíték a kreatív összmunkára: az elektrogafika vált védjegyévé: feleselve az „elődökkel”, a fotóval és a metszettel. Mára tipikusak a kádári „gyűrések”, az új plaszticitás, a „3. dimenzión” új generációk nőttek fel. – A 80-as évek törekvéseinek nem csupán egyik leginkább következetes művésze volt, de kialakított olyan sajátos technikát is, amely a gyűrt felületek, a másológép hibáiból adódó véletlen hatásoknak is szerepet szánt – érvelt P. Szabó Ernő, majd arról beszélt: a festő útjai később megszaporodtak, eljutott Indiába, Itáliába, Afrikába is. – A 90-es évektől egy másik problematika is foglalkoztatja, de inkább a kétezres évek elejétől: a kör, a négyzet alapú formák, síkidomok találkozása. Így válik az utóbbi évek művészetében a kör gömbbé, tér-formává. Ezek a képek jelentik az elmúlt negyven év műalkotásait, a dualizmus elve tér vissza – zárta gondolatait a művészettörténész.
Joseph Kadar több biennálét is szervezett, múzeumokat alapított elajándékozva saját magángyűjteményét. Budapest, Berlin, Szöul után Hajdúszoboszlón is létrejött egy Nemzetközi Modern Múzeum. Álmosdon egyből kettő is lett az új formációból: a Post-Mail-Art Múzeum és a Joseph Kadar Múzeum. Saját követei a Parisiens Hongrois, a Revue Enveloppe folyóiratok Párizsban, az Elektrografika hiánypótló kiadvánnyá vált a lázadó Budapesten. –kele Csilla
A cikkben szereplő művészek: