Születésnapi köszöntő Csák Máté 70 éves
Beszélgetés egy reneszánsz emberrel
2008., axioart.com
Lógott az eső lába, mégis szokatlanul megelevenedett Sopron mesésen szép óvárosa ezen a júniusi reggelen. A máskor csöndes Templom utcában ünneplő ruhába öltözött emberek gyülekeztek, az autók csomagtartójából virágcsokrok és díszes ajándékcsomagok kerültek elő, s még a levegőben is érződött: ünnep van. A barokk palotáinak homlokzata mögött reneszánsz és középkori építészeti emlékeket örző városban köszöntöttük dr. Csák Máté építészt, írót, festőművészt 70. születésnapja alkalmából. Művészek, műgyűjtők, barátok és tisztelők jöttek el az ünnepelt feleségének, Körmendi Annának meghívására. Sajátos születésnap volt, ezúttal ugyanis a vendég kapta a nagyobb ajándékot: lélekben, tudásban gazdagodva térhetett haza. A rendezvény már kora reggel megkezdődött: a meghívottakat Pallag Márta művészettörténész kalauzolta végig a hihetetlenül gazdag és széles spektrumú Körmendi–Csák-gyűjtemény kiállítótermein, az Artner Palotában, ahol kortárs képzőművészetünk legnagyobb alkotóinak műveit láthattuk. (Csak néhány név a teljesség igénye nélkül: Gyémánt László, Mácsai István, Sváby Lajos, Kerényi Jenő, Nagy Sándor, Schrammel Imre...) Aztán a Csák Máté által nagy műgonddal és arheologiai igényességgel felújított, soproni műemlék épületeket járhattuk be, az Artner Palotán kívül a Tudósok Házát és a Haydn Házat meg a reprezentatív Anna Átrium Rendezvényházat, ahol magára az ünnepségre is sor került. Itt hivatalosan Fegyverneki Sándor országos főépítész köszöntötte a műemlékes építész Csák Mátét, akinek munkássága nélkül Sopron óvárosa ma nem lehetne ugyanilyen. Akinek műemlékes kutatásai nélkül nem kerültek volna felszínre Árpád-kori emlékek és középkori kutak a barokk palota picéjében. A műtörténészek és a képzőművészek inkább a mecénás Csák Mátét méltatták, s hozták el egy-egy személyre szóló munkájukat ajándékba annak, akinek több évtizedes mecenatúrája nélkül az ő munkásságuk, hírnevük sem lehetne ma ugyanaz. Piros Ildikó színművész verset mondott – Szabó Lőrinc Két fa című költeményét –, amelyet minha egyenesen a műgyűjtő-mecénás házaspárról írt volna a költő, s amely ugyanúgy szólt a virágcsokorerdő mögül előmosolygó Anna asszonynak, mint az ünnepeltnek. Maga Csák Máté pedig szorgalmasan és fáradhatatlanul dedikálta a népes vendégsereg tagjai számára frissen megjelent kötetét. Lélekemelő pillanatokban gazdag, tartalmas rendezvény volt.
A polihisztor, a mérnök-tervező-művész munkásságát egyszemélyben teljesítő ember fogalma a reneszánszból ismert. Ugyanígy reneszánsz hagyomány a Mediciek óta a mecenatúra – még akkor is, ha a szó maga az ókori irodalompártoló politikus, Caius Clinius Maecenas nevébol eredeztethető. Ezért mondják sokan azt, hogy a műépítész, író, akvarellista és nem utolsósorban műgyűjtő mecénás, Csák Máté reneszánsz ember. Nézzük, mit gondol errol ő maga.
– Reneszánsz év van Magyarországon. Ön szerint milyen a reneszánsz ember?
– Érdekes kérdés! A reneszánsz ember, akit mi ma felvilágosultnak, tudósnak, műveltnek tartunk, nem pattant ki a semmiből. Hagyományai voltak. A klasszikus ókori kultúra hagyatéka Itáliában mindig is jelen volt a mindennapi életben. A középkor, amit mi ma "sötétnek" mondunk, egyáltalán nem volt az. Élő, színes, eleven korszak volt, amelynek értékeit a reneszánsz továbbvitte. És ugyanakkor kitágult a világ, Kolumbusz felfedezte Amerikát, az európaiak eljutottak a Távol-Keletre. Történelmileg a reneszánsz ember ennek a nyitottságnak is letéteményese.
– És mit jelent ma a reneszánsz ember fogalma?
– Felelősséget. Ma, amikor annyi felelőtlenség vesz körül bennünket, a reneszánsz típusú emeber felelősséggel és legjobb tudása szerint teszi, amit tesz. Életfelfogásába nem fér bele a másik ember lenézése, gyűlölése. A reneszánsz életigenlést is jelent. Humort, szeretetet. Én ezt gyermekkoromban tanultam meg, a VI. kerületben, ahol felnőttem, s ahol ma szinte minden házon emléktábla van, annyi kiváló ember élt ott. Ahol naponta lehetett találkozni Kodállyal, Barcsayval. Az iskolában, ahol Füst Milán volt az esztétikatanárom...
– Azt mondják, Ön belebetegszik, abba, ha nem dolgozik...
– Én soha nem dolgozom. Csak élek a hobbimnak. Aki olyan szerencsés, mint én, hogy azt csinálhatja, ami a kedvtelése, az 24 órát tudja egyfolytában csinálni.
– Önnek több hobbija is van. Itt van például ez a fantasztikus gyűjtemény.
– A gyűjtés egyfajta összegzés. Volt nekem egy nagyon kedves öreg építész barátom, Gerlóczy Gedeon. Ő volt az, aki megvásárolta a Csontváry-vásznakat a zsebpénzéből. Neki köszönhetjük, hogy megmaradtak, mert ha ő nem vette volna meg, akkor azok, akik alkudtak rájuk, feldarabolták volna abrakos tarisznyának. Gida bácsi nagy gyűjtő volt. Egy délután, amikor nála jártam, egy üveg bor mellettmegfogadtam, hogy ha lehetőségem leszrá, folytatni fogom az ő tevékenységét. Úgy hozta a sors, hogy megtehettem. És nagy örömöt szerez, hogy akivel mi elkezdünk foglalkozni, az megtalálja a helyét még ebben a nagyon kemény, lelketlen társadalomban is.
– Kortárs gyűjteménye van és ódon házakat hoz rendbe, középkori kövek között kutat. Hogy jön össze ez a kettő?
– Ugyanannak a dolognak a két oldala. Aki nem becsüli a hagyományt, aki nem épít a meglévőre, az soha nem lesz modern, korszerű. Aki ma alkotni akar, annak tisztában kell lenni azzal a folyamattal, ami a régmúlttól máig tart.
m.é.
A cikkben szereplő művészek: