Szilánkok
2008.,
Koppány Attila erőteljes, expresszív képi metaforái és struktúrái az emberi kultúra lényegénél fogva ingatag, múlékony, töredékes jellegéről és a vele szembe helyezkedő szertelen formagazdagságú természet problematikájáról vallanak. Festményei őszinte hangot megütve szólnak a Nyugat alkonyáról, a kibillent egyensúlyát egyre kevésbé visszanyerő civilizáció diszharmonikus jelenségeiről és legfőképpen arról, hogy mennyire ingatagnak bizonyultak gondolati rendszerei, ideológiái, mérnöki építményei. A képeken szereplő struktúrák nagyívű erővonalakra redukálódnak - szinte szétfeszítik a képteret és átlós irányban kifutnak a végtelenbe. Borongós hangulatú színei, szilánkos, éles formái egy valósággal szembenézni képes, hazugságoktól mentes diagnózist állítanak fel, amely bár nem túl szívderítő, de reális jövőképet sejtető, ezer darabra törött világunk képét tárja elénk.
A cikkben szereplő művészek: