Koppány Attila
(Enying, 1947)
2008.,
Koppány Attila négy évtizede indult festői pályafutásának legutóbbi éveiből közöl válogatást az Abigail Galéria aukciós tárlata. A képek egy gondolatkörhöz kapcsolódnak, mintegy reflexiók a korra, amiben élünk. A művész figyelme nem elsősorban mikrokörnyezetére irányul, képi világa nem egy önfeltáró, intim közeg. Utazásain szerzett benyomásai, a médiumok által a távoli vidékekről közvetített impulzusok és a jövőről alkotott víziók révén globális kérdésekben, makroszinten gondolkodik. E gondolatok képi lenyomatait látjuk viszont festményein, melyek az emberalkotta környezet válságáról beszélnek, amelyben az elbizakodott ember „teremtményei”, a biztosnak hitt építmények, struktúrák valójában védtelenek, egy pillanat tört része alatt összeomlanak. A saját erejében elbizakodott, önhitt ember sebezhetőségét; biztonságának, léte saját maga által teremtett alapjainak mulandóságát láttatják e képek.
Koppány borúlátó korképet (vagy kórképet?) fest, de nem áll meg a jelen állapot diagnosztizálásánál. Ahogy saját szavaival megfogalmazza: „…az ember által létrehozott „világ” mulandóságára, törékenységére utalnak a recsegve széttörő formák és a technikai civilizáció hallgatag maradványai a felismerhetetlenné vált formák törmelékei, töredékei között. … Ezek szilánkok, egy darabjaira hullott világ, korunk szilánkjai. A feladat ezeket a darabokat összerakni…” A pesszimizmus itt feloldódik és a jövőért érzett felelősség pozitív érzületévé alakul.
Mozaikok ill. üvegfestmények kartonjaira emlékeztető alkotásain a színfoltokat az ólomüvegablakokhoz hasonlóan abronccsal keretezi és ezekből az önálló egységekből építi fel a formát. (Új Bábel; Jákob létrái.) Más képeinél viszont széles gesztusokat látunk, a magányos vagy összekapcsolódó elliptikus gyűrűk; összeroppant, meghajlott vasúti sínek; a veszély képzetét keltő „karmok” visszatérő motívumai. (Wind of Change; Zónák 2913.)
Ground Zero című festményének apropóját a new york-i ikertornyok elleni támadás adta, melyen a művész képeinek gyakran visszatérő motívumát, ha úgy tetszik, az emberi önhittség jelképévé vált Bábel tornyát látjuk viszont átlényegítve. „A kettős párhuzamos lángnyelv vagy elektromos kisülés-nyaláb az acélt megolvasztó forróságot idézi, míg az ovális keretezés egyfajta távolságtartó közvetlenséget céloz meg, arra utalva, hogy a világ nagy nyilvánossága csupán (kerek) optikán, azaz egy szűk nyíláson keresztül látta ezt a drámai jelenséget” – mondja a művész.
„A „Zónák 2913” című festmény - miként a címe is mutatja - a Föld nevű bolygó lehetséges jövőképével foglalkozik … A földfelszín egy kis szeletét látjuk a képen, amelynek külső fogazott burka a világűrből fenyegető veszélyekkel szembeni első védelmi vonal. Ettől lefelé látható egy kékeszöld védőgázzal telitett héj, ami alatt az élet, a vegetáció még megőrzött, megvédett elemei láthatók az ember által alkotott, épített környezet néhány maradványával együtt.”
Koppány Attila székesfehérvári diákéveiben képzőművészeti körök és szabadiskolai képzés során ismerkedett meg a képzőművészet alapjaival. Tanárai Áron Nagy Lajos és Ballagó Imre festőművészek voltak. 1966-tól a budapesti Műegyetemen tanult, rendszeres művészeti tanulmányokat Építészmérnöki Kar Rajz- és Formaismereti Tanszék művészeti kurzusain folytatott Boross Géza és Máriási (Masznyik) Iván festőművészek irányításával. Első egyéni kiállítására 1968-ban került sor, ettől kezdve rendszeresen kiállító művész. Pályája során fokozatosan eltávolodott a figurális képi nyelvezettől, mert a szintézist, amit festői pályálya során kitartóan keresett az elvontabb formák világában vélte megtalálni. Alkotó munkája során sokféle művészi impulzusból merített, művészetének alakulására hatással volt a szürrealizmus, a futurizmus és az amerikai expresszionisták közül Robert Motherwell is. 1973-tól a Képzőművészeti Alap tagja. Középületek és magángyűjtemények mellett művei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galéria, a Xantus János Múzeum, a győri Városi Művészeti Múzeum gyűjteményében. 2006-ban az „In Memoriam 1956” Országos Pályázat és Kiállítás I. díját nyerte el.
A cikkben szereplő művészek: