„Mitikus erő és lírai szépség”
Kerényi Jenő szobrászművész rangos életművét bemutató, centenáriumi emlékkiállítása
2008., koremndigaleria.hu
A berlini Magyar Nagykövetségen kiállított kisplasztikák és szobortervek mindegyike az életmű gondozásában jelenleg főszerepet magára vállaló Körmendi-Csák Gyűjtemény részét képezik és egy figyelemre méltó európai interkulturális párbeszéd fontos állomását jelölik.
Kerényi Jenő a harmincas évek második felében kezdte pályáját és szinte azonnal kiemelkedett nemzedékéből. A visszapillantó méltatások a modern szobrászat atyját, Rodint látták a kezdeti vonzódások körében, majd Bourdelle-t, Maillolt és az archaikus etruszk szobrászat befolyását említik. Vagyis kezdettől fogva a mozgalmas, indulatos, vagy érzéki és az ősi mítoszokat kínáló példákat kereste.
A korai művekben, a negyvenes években főként női aktok készültek, például a Napozó, vagy a Fésülködő figurája. Fejlődésének útja – tehetségéhez mérve – következetes volt. 1938-tól fogva szerepelt állandóan műveivel és kirobbanó plasztikai tehetsége végigkísérte négy évtizedes alkotópályáját.
Egy rövid időszakban, az ötvenes évek végén Kerényi művészete a korszerű, aktuális magyar szobrászat egyik szinonímája volt. Ennek oka az adott történelmi szituációban rejlett, hiszen a kötelezővé tett „szocialista realista” szobrászat műfaji kereteit és banális tematikáját csak kevés olyan művész haladta meg, aki nem teljes belső emigrációban élt és alkotott. Kerényi azonban 1945 után is aktívan részt vett a hazai szobrászat hivatalos diskurzusaiban és nemcsak kisplasztikáiban, de a köztéri emlékműszobrászatban is újszerűt alkotott. Nem a hamisan patetikus emberképet, a munkásosztály idealizált és heroizált alakjait emelte talapzataira, hanem az élet igazságainak művészi kutatására és a valódi emberi érzelmeknek a kifejezésére törekedett. Plasztikájában sajátos szobrászi expresszionizmust teremtett és energikus gesztusaival felbontotta a szobortest sima felületeit. Ezen kívül – amit sokszor kihagynak a méltatások sorából – nemcsak az egyes szobrai hatottak újszerűen, de mindehhez páratlan térszervezési tehetséggel is rendelkezett. Számos köztéri kút-szoborcsoport, vagy több alakos szoborkompozíció sikere függött Kerényi jól eltalált térbehelyezésén. Az 1958-as brüsszeli világkiállítás grand prix-díjjal kitüntetett szoborcsoportja, a Táncolók címet viselő kéttagú kompozíció sikeréhez is nagyban hozzájárult Kerényi hatásos térbe állítása. De ugyanígy említhetőek a győri vagy a Budapest-városligeti díszkutak, amelyek kisméretű figurái, szoborvariációi a mostani kiállításon is bemutatásra kerültek.
Belső, kissé romantikusnak is nevezhető világképe révén alakjainak megalkotása során sokszor keveredett az emberi és az állati formaelem. A Balaton egyik legszebb pontján, a Tihanyi félszigeten felállított Legenda címet viselő, furulyázó faunt ábrázoló szobra (melynek kisplasztikája szintén szerepel a kiállításon) mitikus erejű és lírai szépségű alkotás.
Késői főművében, az 1973-ban készült Kopernikuszában a világ titkait fürkésző, örök nyugtalan alkotó szellem ölt testet - talán rejtett, szimbolikus önarcképként.
Kerényi Jenő 1975-ben hunyt el Budapesten. Művészetének örökségét a legrangosabb köz- és magángyűjtemények őrzik. A Magyar Nemzeti Galéria Kerényi halála után egy évvel rendezte meg emlékkiállítását. Szentendrén a művész tiszteletére 1978-ban létesített Múzeum és Szoborpark a művész születésének 70. évfordulóján nyílt meg. 2007. júniusában pedig a Körmendi Galéria, a soproni Artner palotában rendezett be szabadon látogatható, állandó emlékhelyet számára.
A cikkben szereplő művészek: