Plasztikai varázslat
Kiállítás Kerényi Jenő Kossuth-díjas szobrászművész kisplasztikáiból Kolozsváron
2008., kormendigaleria.hu
A Kerényi-életmű gondozását egyik legfőbb feladatának kitűző Körmendi Galéria az utóbbi két évtizedben rendhagyó tárlatokat rendezett Nyugat-Európa legjelentősebb kultúrközpontjaiban, de Romániában sem ismeretlen. A Körmendi-Csák Képző- és Iparművészeti Gyűjtemény első ízben közel egy évtizeddel ezelőtt mutatkozott be Romániában: 1999 nyarán a Csíki Székely Múzeumban, majd a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban rendeztek reprezentatív tárlatot a gyűjteményt képviselő legrangosabb magyar képzőművészek alkotásaiból. 2008. június 25-étől pedig a román fővárosban lévő Cotroceni-i Nemzeti Múzeumban tekinthető meg a kortárs magyar művészet egy szeletét képviselő Körmendi-Csák Gyűjtemény. Ezúttal pedig Kolozsvár történelmi központjában, a közel hét évszázados Szent Mihály-templom és a Mátyás király emlékmű szomszédságában, az egykori Bánffy palotában székelő Művészeti Múzeum ad otthont három hétig a XX. századi magyar és egyetemes szobrászművészet egyik legkiválóbb alakjának – Kerényi Jenőnek – a kisplasztikáiból rendezett kiállításnak.
Kerényi Jenő 1908-ban született Budapesten. Az Iparrajziskolában tanult, azután 1931–37 között a Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő növendéke, később tanársegédje volt. A főiskolán fővárosi ösztöndíjat, 1937-ben római ösztöndíjat kapott. Egy esztendeig tartózkodott Itáliában. Rodin, Bourdelle, Maillol plasztikája mellett az etruszk szobrászat volt rá döntő hatással. Kezdettől fogva a mozgalmas, indulatos vagy érzéki és az ősi mítoszokat kínáló példákat kereste. A korai művekben tehát, de különösen az 1946-48 között készült kisplasztikákban az említett formai hatások mellett főként női aktok készültek, mint pl. a “Napozó” álló figurája (1946) és hasonló mozdulatú ülő figurája (1946 körül), a “Fekvő akt”, a ”Nyújtózkodó” (1948). Ezeken a szobrokon már felfedezhető a Kerényire olyannyira jellemző sajátos, dinamikus mozgás: a figurák gesztusaiból – ritmikusan hullámzó körvonalaiból – a mozdulat szobrászi kifejezőerejének egyéni eszközei bontakoznak ki. Az ötvenes évek második felében, először a kisplasztikákban, majd a nagyméretű szobrokban is, egy másfajta indulati kifejeződés bontakozik ki, melyben most már nem annyira a nyitott, dinamikus gesztus, hanem inkább egyféle zárt dinamikus feszültség dominál. Legszebb példáira a hatvanas évek termésében találunk. Ekkoriban készült a “Legenda” (Tihany, 1963), a Margit–szigetet díszítő “Furulyázó” (1965), a Kerepesi temetőben elhelyezett “Csontváry-síremlék” (1967), a “Géniusz” (Miskolc, 1969), a “Győri díszkút” négyalakos kompozíciója (1970), továbbá erőteljes kisplasztikák egész sorozata, egyebek között a “Dózsa” (1966), az “Anya gyermekével” (1968), a “Végre béke”(1971). Mozgás és feszültség elválaszthatatlan egysége legteljesebben a hetvenes évek kisplasztikáiban figyelhető meg. Ennek az újabb szintézisnek az eredménye a “Golgota”, a “Mózes”, a “Kopernikusz” (mind 1973), amelyek Kerényi művészetének legerőteljesebb, legérettebb darabjai.
Kerényi Jenő műveinek domináns anyaga a kő és a bronz volt. Művészete klasszikus ihletettségű, figuraközpontú: női és férfi alakjait biztos szerkezeti felépítéssel, erőteljes mozgással áthatottan, nagyvonalú mintázással, illetve formaadással, érzékletes felületkezeléssel alkotta meg. Életműve az európai plasztika Bourdelle és Mestrovič szobrászatával rokonítható expresszív vonulatához kapcsolható. Művekben gazdag, sokrétű munkássága nem bontható egymástól elváló szakaszokra, csaknem négy évtizedet átfogó műegyüttese egységet alkot.
Kisplasztikáit számos bel- és külföldi kiállításon mutatták be. 1950-ben a Suzarrában rendezett nemzetközi kisplasztikai kiállításon első díjat nyert. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon Somogyi Józseffel együtt készített “Táncolók” című szobra nagydíjat nyert. Nagyobb kollekcióval szerepelt az 1960-as Velencei Biennálén. 1951-ben és 1953-ban Munkácsy-díjjal jutalmazták, 1955-ben Kossuth-díjban részesült. 1964-től érdemes, 1966-tól kiváló művész. 1969-ben Budapest Főváros Pro Arte aranyéremmel tüntették ki. 1975-ben hunyt el Budapesten. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, amely 1976-ban rendezte meg emlékkiállítását. Szentendrén a Kerényi Jenő tiszteletére létesített Múzeum és Szoborpark 1978-ban, a művész születésének 70. évfordulóján nyílt meg. 2007 júniusában a Körmendi Galéria Sopron központjában Kerényi Jenőnek emlékhelyet rendezett be, amelyet Marosi Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke avatott fel.
A Kerényi Jenő születésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett kolozsvári bemutató ünnepélyes megnyitása alkalmából a Körmendi Galéria nevében köszönetünket fejezzük ki a Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatónőjének, Dr. Livia Drăgoi-nak, hogy engedélyezte és lehetővé tette a tárlat méltó fogadását, Ioan Gînscă muzeográfusnak a kiállítás szervezésében nyújtott önzetlen segítségéért, valamint Murádin Jenő kolozsvári művészettörténésznek, nyugdíjas egyetemi tanárnak és Tőkeiné Egry Margit művészettörténésznek, hogy tanácsaikkal segítették a tárlat megrendezését.
Kovács Árpád
művészettörténész, a kiállítás kurátora
A cikkben szereplő művészek: