Eklektikus festői vallomás
2008., http://www.artportal.hu
Budapesten Profán mítoszok címmel látható március 10-ig a Körmendi Galériában Fürjesi Csaba salgótarjáni képzőművész egyéni tárlata. Bár ezúttal kizárólag festmények szerepelnek, a fiatal alkotó le sem tagadhatja, hogy sokat és szívesen rajzol.
A kompozíciókon ugyanis többnyire egyenrangú szerepet játszanak a sötét kontúrvonalak a tömör és világos színfoltokkal, noha akadnak szép számmal kolorit-centrikus felületek is. Előbbiek olykor rajzfilmek, képregények vagy karikatúrák játékosságát juttatják a szemlélő eszébe, utóbbiak pedig középkori katedrálisok üvegablakainak jól körülhatárolt és intenzív fénymezőit idézik. A képek hol akrillal, hol olajjal készültek az elmúlt két évben, a vásznak mérete a fél méterestől a két méteresig terjed. Közös nevezőjük egyfajta organikus absztrakcióval váltakozó figurativitás, továbbá az, hogy az emberi figurák sokszor keverednek állatalakokkal.
Kinek-kinek saját fantáziája szerint, a bibliai Noé bárkájának vagy Darwin fejlődéselméletének vegyes állatsereglete jelenik meg például az Evolúció című képen, illetve A kapitány hazatérésének hátterében. Az utóbbi esetben ráadásul fástól és bokrostól -, míg a Komplementer macskák esetében már a címadásban is megjelenik a homogén cicafalka, amelyet legfeljebb tarkabarka bundája tesz változatosabbá. A Hamis rokonság minden hájjal megkent három párkájának szimbólumává válik a hátát görbítő fekete macska sziluettje a jobb alsó sarokban, mely a boszorkányságot jelképezi. Az Arany diabolo emberi arcait fekete ördögi szarvacskák dekorálják afféle maszkabáli jelmezként, ha nem is sátánivá, de játékos krampuszokhoz hasonlóvá varázsolván át a szereplőket. Az egyszemélyes és kivételesen kis méretű vásznakon is felbukkan legalább egy ultramarinkék kecske a Búcsú öregemberének karjában, illetve egy azonos színű szarvasmarha a Káröröm asszonyának ölében. Ezekkel a balladai súlyú, de színben és formában kissé tompább és szelídebb oldott témákkal szemben gyermekversek játékosságát juttatja eszünkbe a Reptetés rózsaszín babos égszínkék tehénkéje, amelynek fülébe és farkába szárnyas bogárgyerek kapaszkodik az azonos kolorittal telepettyegetett virágos rét felett. A hízelgő macskák is újra meg újra visszatérnek ezen a tárlaton, - a legkülönfélébb koloritbeli kombinációkban - mint variációk azonos témára. Miközben a Melankólia összefonódó figurái ókori görög tragédiáktól ihletett szoborcsoportra emlékeztetnek, - fölöttük a sors kiterjesztett szárnyú sasmadarával - addig középkori vásáraink tarkabarka forgatagát idézi A mézeskalács titkos receptjének „boszorkánykonyhája”, - amint az asztalra könyöklő asszonyság feje mögött Vörös Rébékként húz el öreganyjának varjúszerű sziluettje. Végül az Apostol börtönrács mögé rejtett és monumentálissá stilizált, iddogáló férfialakja mintha Petőfi Sándor azonos című elbeszélő költeményét illusztrálná, drámaian vörös és fekete kontrasztokban tartva, kissé plakátszerű dekorativitással.
A cikkben szereplő művészek: