Budapest Art Fair

2007., www.budapestartfair.com

A magyar piac a rendszerváltást követően más vágányon haladt mint a nemzetközi trend, az aukciós értékesítés túlsúlya még ma is jellemző. A több évtizedes bezártságot követően robbanásszerűen fejlődött a piac, az árszínvonal egy meredeken emelkedő exponenciális görbe mentén rohant fel a mai szintre, a legdrágábban eladott magyar festmények árai ma már meghaladják az egymillió dolláros határt.

Ahogy a nemzetközi műkereskedelemben egyre fontosabb tényező a vásár, a műkereskedők forgalmuk jelentős részét ott bonyolítják le, a múzeumi vásárlások oda koncentrálódnak és a jelentős gyűjtők rutinszerűen utaznak Maastrichtba, Baselba, Londonba vagy New Yorkba, úgy vált az Antik Enteriőr kiállítás és vásár a magyarországi műkereskedelem fontos tényezőjévé. Évről évre pontos keresztmetszetét mutatja a magyar piacnak, az árszínvonal változásának, a hangsúlyoknak. A kortárs művészet nemzetközi előretörésére, és a magyar viszonyok megváltozására is gyorsan reagált, ebben az évben már harmadik alkalommal mutatkoznak be külön területen a legfontosabb hazai kortárs galériák.
A piac változása felvetette a név megváltoztatásának szükségességét. Egyrészt a klasszikus régiségek piaca elsősorban a kínálat hiánya miatt összeszűkült, a vásár területének jelentős részén képzőművészeti alkotások szerepelnek. Másrészt az egyre nagyobb külföldi érdeklődés, valamint a kiállítók körének európai galériákkal történt bővülése új, mindenhol érthető és értelmezhető brand kiépítését követeli, ezért a vásár 2007-től a Budapest Art Fair nevet viseli. Természetesen ez nem jelenti a régiségkereskedők kiszorítását, de mindenképpen jelenti a vásár színvonalának további emelését. Ezt a célt szolgálja a 2006-ban bevezetett zsűri is, mely ettől az évtől kezdve minden kiállító számára kötelező érvényű lesz.

A cikkben szereplő művészek:

Gyarmathy Tihamér
Kiss Ilona