Hajnal Mihály festő- és grafikusművész
Hajnal Mihály festő- és grafikusművész
2007., Hajnal Mihály katalógus
Vannak alkotók, akik makacsul ragaszkodnak képi világukhoz, egy megteremtett, elsajátított alkotói világhoz.
Hajnal Mihály keze nyoma minden újabb képén felismerhető, ám mégis, mintha valami megváltozott volna a
műveken. Talán a technikai váltás (újabb képei akryllal készülnek), idézi elő ezt az átalakulást? Valósággal tombolnak a színek, tarkaságot, mozgást, ritmust, lendületet látunk és érzékelünk. Pedig mint eddig is, ösztönösen dolgozik, nem a látványból indul ki, hanem belső érzelmek, állapotok, képek fogalmazódnak meg benne, s ezeket rögzíti. Ezért is érezzük ki belőlük a lelkes rátalálás és a felfedezés örömét.
Hajnal Mihály festő- és grafikusművész
Hajnal Mihályt művészeti tanulmányai nem kötik olyan konvenciókhoz, amelyektől nem tud elrugaszkodni. Magányos farkas ő. Erőfeszítései, az adott közéleti és művészeti viszonyokkal azonosulni nem tudó, nem akaró magatartás hozzásegítette, hogy mondandóját nyíltan kifejezésre juttassa.
Hajnal Mihályt valójában az emberek érdeklik. Ha néha el is kalandozik a táj, a természet szépségeihez, mindig visszatér az emberek ábrázolásához, a bennük rejlő érzelmek megjelenítéséhez. A kidolgozatlan, szinte jelzésszerű figurák, az arcok mondanivalója, a kéz és láb rajzolata, s mindezen keresztül a belső én, az örökölt, hordozott sors megfogalmazása indítja el az alkotói folyamatot.
A képek felületei mozgalmas, egymásba hatoló konkrét és elmosott, organikus és antropomorf formák kapcsolata. A finom átmenetek lírai hangvételű megjelenése sokszor átcsap egy expresszív formába. A külső látvány és a belső látomás nem különíthető el, hisz elválaszthatatlanul egyek.
Nonfiguratív képei a természet mozgásának mindent egybemosó áramlása, a szüntelen metamorfózis pillanatnyi állapota, a szüntelen átalakulás médiumai. Hagyja, hogy az anyag maga alakítsa ki a felületet addig a határig, míg ő a kompozíció lényegét és célját kezében tartja.
Képein nincs semmi hétköznapi valószerűség, vagy kisszerű tárgyhűség. Mint egy igazi festő a költészet elemét fűzi művészetébe.
Sok minden múlik azon, hogy a hideg és a meleg színek egyensúlyát megtalálja az ember. Hajnal Mihály mindig megújuló izgalommal indítja képeit, melyek egy ponton már önállósulnak. A szín nála több, mint vizuális elem. „A színnek nemcsak színe van, hanem szaga, íze, érzelmi tartalma is” –, ahogy Rimbaud írta.
Legújabb képei kiteljesedettebb, kimunkáltabb változatai régebbi stílusának. Az utóbbi két évben két jelentős európai fővárosban, Párizsban és Rómában járt. Új képein kettős izgalom érződik: egyfelől a látvány újdonsága, a nagyváros lüktető, különös életének varázsa, másfelől a magára találó, a kifejezési formáját megtalált művész kísérletező, minden újdonságon örvendő izgalma. Szenvedélyes érdeklődéssel alakítja a formák és színek kavalkádját.
Hajnal Mihály, Prágában élő magyar származású festő- és grafikusművész elismerésre méltó eredményekig jutott el, erről ad számot kiállítása.
A cikkben szereplő művészek: