Padlásról tört föl ragyogásuk

2007., Élet és Tudomány

Az ír Galsay megyei Tulira Castle-beli, jól ismert Martyn família egyik férfi tagja 1800 körül Somogyba érkezett, és ott alapított családot. Az ő dédunokája Martyn Ferenc. A múlt század első felének egyik legkiválóbb műtörténésze, kritikusa Rabinovszky Máriusz elismeréssel írt a fiatal Martyn első kiállításáról. Ott olvashatjuk, hogy anyja korai halála miatt gyermek- és ifjúkorát Rippl-Rónai kaposvári műtermében töltötte, „Négyéves kora óta rajzol, és négyéves korában korrigált először bele a rajzába Rippl-Rónai József. Azóta Martyn Rippl-Rónai egész kaposvári munkásságát átélte. Tisztogatta palettáját, cipelte állványát, és megleste minden kezevonását. Rippl-Rónainak nincsen egyetlen tanítványa sem. Martyn Ferenc kevesebb és több annál. Kevesebb, mert nem folytatódik benne Rippl-Rónai művészete, több, mert Rippl-Rónai akaratlan tanítása át meg átitatta Martyn szemléletét és hozzásegítette ahhoz, ami minden veszélyen átmenti: egy biztos, fölényes dekoratív érzékhez, amolyan igazi békebeli l’art por l’art-ösztönhöz, amely a különneműséget rafináltan kiegyensúlyozza.“

A szakmában festőként, szobrászként, grafikusként, színházi díszlettervezőként és még számos műfaj élvonalában nyilvántartott Martyn Ferenc (1899-1986) nevét a nagyközönség alig ismeri. Pedig a magyar államra hagyományozott műveiből állandó múzeuma létesült Pécsett, állandó kiállítása van szülővárosában Kaposvárott, a Szombathelyi Képtárban ötven Martyn-festményből állandó kiállítás látható. Alkotásai ott sorakoznak a legnagyobb közgyűjtemények tárlatain, a Magyar Nemzeti Galériában, a Fővárosi Képtárban, Szekszárdon, Miskolcon, Baján, Tatán, Győrött, Székesfehérváron, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, továbbá a rueni és a dublini múzeumban. Szobrai állnak Szársomlyón, Dunaújvárosban, Tatán, Pécsett, ahol üvegablakai is díszítenek középületeket. Kiállításainak se szeri, se száma, az első 1929-es, Tamás Galéria-beli tárlattól az 1962-es Velencei Biennálén vagy a római Magyar Akadémián 1979-ben bemutatott rajzkiállításán át az 1999-es, már halála után az Ernst Múzeumban rendezett centenáriumi kiállításig. Könyvek serege jelent meg Martyn Ferenc rajzsorozataival. Néhány közülük: 1961, Petőfi: Az Apostol, 1962, Cervantes: Don Quijote, 1964, Mallarmé költeményei, 1974, Költők a városról, Pécs: 1976, Berzsenyi-emlékkönyv, 1979, Baranyai képek (Weöres Sándor verseivel), 1979, Töredékek, Martyn Ferenc írásai művészetről, művészekről.
Monográfiájának, életműkatalógusának Hárs Éva a szerzője, több kötetet szentelt Martyn Ferenc munkásságának, személyiségének Tüskés Tibor. A Művészet 1978-ban Martyn különszámot jelentetett meg. Bár soha sem kapott katedrát, tanítványai Keserű Ilona, Lantos Ferenc, Gellér B. István vagy Kecskeméti Kálmán, Dancs Judit – akiket elindított a pályán – kivételes emberségére, megkapó művész-pedadógusi attitűdjére emlékeznek. Kitüntetésekből sem volt hiány, 1962-ben Munkácsy-díjat, 1970-ben Érdemes művész, 1978-ban Kiváló művész címet, 1973-ban Kossuth-díjat kapott. Ezekben a napokban egészen különleges, eleddig ismeretlen Martyn Ferenc-festményeket, -krétarajzokat mutat be a Körmendi Galéria (Budapest, V., Falk Miksa u. 7.) A szeptember 16-ig látogatható
Martyn Ferenc festőművész
Franciaországban készült művei
című kiállítás a művész nagyméretű, színes vásznait és vörös krétarajzait sorakoztatja. Martyn ugyanis 1926 és 39 között Franciaországban élt. Hazatérést a második világháború kényszerítette ki. Ám otthagyta festményeit, rajzait, a francia-spanyol Marie-Louise Rigaudiazra bízva, aki negyven éven keresztül őrizte azokat egy Párizs közeli kis faluban. A festő monográfusa, Hárs Éva talált rá az ifjúkori barátra és a képekre. Így írja le a „felfedezés“ körülményeit. „Mme Marie-Louise Rigaudiaz megőrizte Martyn Ferenc otthagyott, rábízott műveit. Őrizte közel negyven éven át, a II. világháborút is átvészelve, Párizsból egy közeli kis faluba szállítva, elrejtve azokat. Ott láthattam, meghatódva, bámulva a gazda segítségével a padlásról egyenként leadogatott festményeket. Az eső csepegett. Falhoz támasztva, sietve fényképeztem a képeket, hogy az esőtől megvédve, mielőbb visszakerüljenek biztonságos helyükre, a padlásra. Három évvel később, Martyn Ferenc jelenlétében találkoztam ismét a festményekkel és első alkalommal a vörös krétarajzokkal meg akvarellekkel Mme Rigudiaz lakásán. Ez utóbbiakat mindvégig szobája szekrénye mögött „bújtatta“ az évtizedek viszontagságai közepette. Onnan varázsolta elő őket. Martyn Ferenc kutató szemmel vizsgálgatta, megtapogatta egyiket-másikat. Hibátlanok, sértetlenek voltak. Azt hiszem, elégedett volt ifjúkori önmagával.“
Rippl-Rónai keltette fel a fiatalemberben a francia kultúra iránti érdeklődést. Főiskolai tanulmányai után, 1926-ban Martyn Ferenc Párizsba költözött, ott dolgozott egésze 1940-ig, s ez a 15 esztendő egész munkásságára meghatározó jelentőségű volt. Itt ismerte meg a nonfiguratív formanyelvet. Előbb a szürrealista festőkhöz csatlakozott, majd 1933-ban az Abstraction-Creation művészcsoport tagja lett.
Ezeknek az éveknek a terméséből mutat most válogatást a kiállítás. Grafikákat, amelyeken vörös krétával húzott, hullámzó, mozgalmas vonalak népesítik be a papírt, olajfestményeket, pontosan szerkesztett, keveretlen színekkel felépített kompozíciókat.
A lényegüket jól érzékeltetik a festő saját szavai: „A természetben minden színekkel jelenik meg – maga a külső természet azonban nem túlságosan színes, és sohasem tarka. A levegő és a távolság hatása alatt a természetet rendszerint valami kék fátyol takarja. Ugyanazon vörös kendő másként hat, ha kézben tartom, vagy különböző távolságból nézem: más és más a színértéke… Egy távoli hegy gyakran kobaltkék, a hegyoldal szőlőlevele lehet zöld, sárga, piros, a szőlőfürt vörös, sárga, kék és ezeknek a színeknek végtelen sok árnyalata… Vörös, sárga, kék – fogalmak ezek, melyek mással nem helyettesíthetők: önmagukért valók.“
Martyn Ferenc párizsi korszakának ezekkel a fontos műveivel egy párizsi példára bevezetett, Falk Miksa utcabeli rendezvényen, a Műgyűjtők éjszakája alkalmával ismerkedhetett a nagyközönség, amikor is éjfélig nyitva tartó galériák, műkereskedések fogadták a művészetek iránt érdeklődőket. A Körmendi Galériában azóta is ott vannak ezek a hazatalált festmények. Igaza lett Martyn Ferencnek, aki azt mondta egykor, hogy „a művek gondoskodnak a saját sorsukról“.
Kádár Márta
A cikkben szereplő művészek
Rabinovszky Máriusz
Rippl-Rónai József
Hárs Éva
Tüskés Tibor
Keserű Ilona
Lantos Ferenc
Gellér B. István
Kecskeméti Kálmán
Dancs Judit
Képek jegyzéke
Hajó
Kompozíció
Kompozíció halakkal és madarakkal

A cikkben szereplő művészek:

Gellér B. István
Hárs Éva
Keserű Ilona
Martyn Ferenc