Kolorista filozófus

Gyarmathy Tihamér: Festmények

2004.,

Gyarmathy Tihamér: Festmények
Szerkesztette Csák Ferenc
(Budapest, Körmendi Galéria, 2004)

„Ma a kép jobb, ha nem ábrázol, de jelent valamit és pedig a szín lehetőségeivel. Ha ábrázol könnyen a leíró elmondást tartják a kép lényegének. Holott a kép nem logikai tartalmi jelentőség és főleg nem irodalmi, hanem szellemi vetülete a saját korának“. Gyarmathy 1964-es kijelentése kitűnően választott mottó a róla negyven évvel később, röviddel az idén év elején, kilencvenéves korában bekövetkezett halála előtt megjelent könyvben. A kötet közel kétszáznegyven festményt reprodukál színesben az 1933-1990 közötti alkotói periódusokból. Ezt Várkonyi György – a pécsi Janus Pannonius Múzeum vezető művészettörténésze – tanulmánya előzi meg, amely jól eltalált, a nem szakmai olvasó számára is élvezetes arányban elegyíti az életrajzot, egyes kulcsművek elemzését, a szellem-történeti vonatkozásokat (Kállai Ernő, európai iskola), az elméleti háttérmagyarázatot és az eddigi Gyarmathy-irodalom kritikáját.
A szöveg igazi erénye a fenti mottóhoz való hűség. Várkonyi nem értelmezi túl sem a bioromantika, sem a kozmológia elméletének hatását a festő életművére, hanem a konstruktivizmus és a szürrealizmus iránt oly fogékony művész mellett ugyanolyan súllyal mutatja be Gyarmathyt mint „vérbeli“ festőt, főként koloristát.
Ezzel a látványos – még ha néhol kissé dekoratív műveket is felölelő – képanyag mellé tanulságos olvasmányt kapunk arról, miért volt Gyarmathy mint élő klasszikus a hazai árverések kedvelt alkotója: olyan avantgárd volt, aki ragaszkodott a kép érzékiségéhez is.
Készül a grafikákat feldolgozó második és a dokumentumokat közlő harmadik kötet is.

A cikkben szereplő művészek:

Csák Ferenc
Gyarmathy Tihamér
Várkonyi György