Mindennapivá tenni az egyedül valót…
Schéner Mihály Meseháza
1989., Művészet Art
Honi viszonyainkra jellemző, hogy Schéner Mihály játékos, mesés művészetével az UNESCO Courir egyik számában találkoztam legelőször. Tüstént besétált a tiltott vagy tűrt, legritkábban támogatott műveket összegyűjtő, nem létező magán galériámba, ahol a műértők számára nincsen korhatár, mert ott a gyermekkor örök. Olyasmi ez, mint a játéktervezés. A jó játék kortalan műremek. A határok összemosódnak tehát, mint a békéscsabai Meseházban, amelyhez hasonló szívdobogást csak Kecskeméten hallani: a Játékházban. Mindkettő az Alföldön, ahol sokan úgy tartják, nincsen semmi.
A ház önmagában is kihívás, hiszen a múlt megmaradt darabja. Az utca felé elő tornáccal, az udvarra súlyos oszlopos tornáccal épült. Hófehér. Gyepes udvarán nincs reggelente zászlófelvonás, itt nem sajátítható ki, nem rabolható el a gyermekkor, nem helyettesíthető be mesterkélttel a természetes. Az udvar végében góré-színpad, melyről csak a sárga kukoricagirlandok hiányoznak, az oszlopos tornácról pedig a száradó piros paprikafüzérek. A meleg hangulatot sugárzó ház Minósz király krétai palotájának emberséges arányait tükrözi, mint annyi fehérre meszelt magyar parasztház is.
Belépünk a méltóságteljes oszlopok között a pitvarba, majd a szabad kéményes konyhába. A falon Schéner törvénytáblái mézeskaláccsá kívánkozó hintapalinta-huszárokkal és társaikkal meg Nagy László verse: a Vidám üzenetek, Schéner Mihály festő, szobrász és kalapgyűjtő művésznek. S könyv: A krumplinyomó huszár, amely Ágh Istvánnal együtt készült. Beljebb egy másik közös munka, a Viráglányok, máig kiadásra vár.
Jobbra szoba nyílik állandó, ideillő kiállítással, balra pedig a tiszta szoba, kemencével. E szentély neve. FABULATÓRIUM. „Magnó, videó, rádió – ide be nem jöhet! Itt nem lesz semmiféle technikai csűrés-csavarás, csucsmákolás! … Itt nem lehet sündörögni, mellébeszélni, csak szemtől szembe lehet ülni. Itt csak élő, méghozzá avatott papok beszélhetnek! Írók, költők és született mesemondók“. Ide csak kalaplevéve, tisztelettel lehet belépni, mint a templomba, itt a mese szentbeszéd. Középütt az oltár – a mesemondóasztal, telehintve, körbekarikázva mesefigurákkal. A mindenkori mesemondó trónszéken ül, kezében „napvirágos pásztorbot“. A széktámlája első szent királyunk, István emlékét idézi, mint sok minden más a Meseházban, hogy „az elmúlt is jelenvalóvá váljon“. A házat 1988-ban, István király évében avatták fel. Így kettős ünnepet jelöl a tornácon, a kispad fölötti virágszirmos nap is Istvánnal és népével. Királyunkról készített száz rajza Schéner festő, szobrász, mézeskalácsos, játékgyártó, író és képíró újabb meglepetése. Schéner írja műveit, nem rajzolja, talán ezért is költők, írók barátja. „Írott asai“ mézeskalácsba, filcbe, fába, fémbe kívánkoznak. Varázsló munkássága cáfolja az állítást, hogy manapság nem születhetnek polihisztorok.
1975-ben jelent meg a Művészet gyermekjátékszáma, majd évkönyve, bennük Schéner és mások játék ajánlatai, tervei, azok gyártásra érett prototípusai. Akkoriban reménykedtünk, hogy itt az idő a gyermekek világát beárnyékoló rossz terjeszkedésének megfékezésére, az ördögűzésre, hisz legjobb művészeink állnak a legszebb ügy szolgálatába. Aztán csak egyetlen játékmákony szerzett világhírt a piros-fehér-zöldnek. Igen, ha a Föld kocka lenne és egy kocka alakú Hold bandukolna kocka alakú pályáján a kocka alakú égbolton, úgy aligha lenne nemesebb élvezet a bűvös kocka forgatásánál, ahol a sikerélmény mindig ugyanaz: visszatalálni a rács rendjéhez, a kalitkához, amelyben biztonságra lel az álszabadság madara.
Soha nem látott mennyiségben ömlik a játékboltok kirakataiból a karácsonyfák alá a drága, hazug, lélekrontó játékszemét, az idegen áru. Ünnepelt eszménnyé vált a csúnyaság, a rút, a torz, a szörnyeteg. Tiltott, tűrt és támogatott művek? Csak nem itt is a fordított értékszabályozás álszentháromsága működik? Mert Micky egér nem enged egy könnyen. „A Messiás-csillagos-ébresztő-kakas“ és a „hintapalinta-huszárok“ serege azonban nem nyugszik. Pedig mit be nem vetett ellenük a MKM, az EüM meg az OPII. Néhány vár még ellenáll, nem esett el! Pedig sereglik az új ellenség is.
Megszaporodtak mostanában az új kék cédulás konjunktúralovagok, ám „üres a tarisznyájuk“. Sok az ítélő, ágáló demagóg, szívükben semmi, „bendőjük teleszecskázott katyvaratty, hamisak és hamisítók, akik által magunk is hamisakká válhatunk, mert ömlik a szó-katyvasz, a szavak sáskajárása, tisztára letarol minden, miközben nem történik semmi kézzelfogható, mert csak a munka, a munkásság hitelesítheti a szavakat“ – mondjuk ezúttal is a művésszel.
Mert a valóság? ASTA-kongresszus amerikai „idegenforgalmi szakemberekkel“, szállodaprogram Budapesten amerikai tőkével és tervekkel, osztrák kivitellel, aztán majd a világkiállítás. De ez mit sem ér a „Mesevilág“ mint hallhatta ország-világ, a „Funny-land“ fölépítése nélkül. A Hegyeshalomtól Záhonyig tartó kis magyar szocialista Disneylandnek ez a szórakoztató központ mintegy sűrítménye lenne. Sch. úr Ausztriában már készíti az 50 millió dollárt e nagy árbevételt hozó kultúrpolitikai műintézet felépítésére.
Bizony, Schéner Mihály! Ez aztán a csúsztatás. Ön beöltözhet angyalnak, ördögnek, vagy akár Mikulásnak! Ami a főváros határában készül, ahhoz képest a csabai Meseház – kismiska! Ilyet, s így, Ön nem képes kitalálni.
Kapujában – hírlik – Szent István áll majd Műanyagból. Időnként fölemeli jobbját, géphangján angolul s németül üdvözli a külföldi turistákat. Benn aztán megelevenednek „a magyarok“ történetének jeles eseményei. Így például a királyi családdal s Zách Felniciánnal és háza népével esett horror a visegrádi palotában. S hogy az alatta-körötte elterülő idilli táj se maradjon ki a történelemből, bemutatják a sorsát eldöntő országgyűlést is, bár a résztvevők nagy száma miatt olcsóbb kivitelben, ronggyal kitömött, pirospozsgás képviselőbábukkal stb.
De talán Schéner meg az egész magyar, jobb sorsra érdemes művészvilág is szerepet kaphat majd. Különösen a „délibábosok és tulipánosok“, s bemutathatják folyamatos, változó élőképekben, naponta méltányos díjazásért, „bekormozott pofával, lószőrrel-kóccal, tokonyokkal-tökönyökkel, hugyhúlyag-fülekkel“, hogy mi lett volna, ha…
A cikkben szereplő művészek: