Szabó Tamás szobrászművész, festőművész

1952., Budapest

Roppant életművét fiatal kora ellenére már most sajátos riadtság és áhítat lebegi körül, mert bár elsősorban szobrászművész, és mint ilyen, élvonalbeli, hanem grafikusként szobrász tanulmányai miatt ismert és elismert, de festőművészként eredményes és keresett, mint üvegművész az Iparművészeti Főiskolán választott szakmájaként jelentős. Budapesten született 1952-ben. Ezt a korszakot a magyar csak Ratkó-korszaknak hívja, és negyven év távlatából megkövülten figyeli, hogy akkor hány tehetség született, az elnyomatás, a keserű sötétség és nyomor éveiben. Ma közülük kerülnek ki az ország legtehetségesebb emberei. A legyőzhetetlen derékhad. Szabó Tamás ilyen. Valami olyan személyes szuggesztivitás sugárzik műveiből, ami engem például a hesseni Parlament wiesbadeni épületében érintett meg a salgótarjáni 1956-os monumentumhoz készített embernagyságot meghaladó vázlatai okán, de az Anghiári csata felidézése és Leonardo idézése miatt is. Szabó Tamás díjat nyert Szegeden, Salgótarjánban, Miskolcon, Vásárhelyen, Pécsett, és fog még nyerni az ország mind a 201 városában. Úgy legyen.

Forrás: Kortárs magyar művészet (Csák Máté)