Országh Lili

1926., – 1978.,

A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1950-ben fejezte be tanulmányait. Indulásának éveiben szürrealista módon festett, Bálint Endre példája is segítségére volt ebben. A háborús évek szülte félelmeinek, szorongásainak, a világról kialakult véleményének képi megjelenítéséhez kereste a témát s az eszközöket. Nagy témája először a fal (Nő fal előtt, 1958) 1957-ben a Tavaszi Tárlaton nagy figyelmet keltett „Mementó” (Kompozíció) című képe. Utazásai (Prága, Izrael, India, Itália) a távolabbi múlt felé fordították figyelmét. Ekkor lett témája a romváros, a lerombolt falak, a város-alaprajz, amely a múlt rétegeit jeleníti meg (Requiem 7 képben elpusztult emberek és városok emlékére, 1963). Majd a betű – az emberi alkotás szimbólumaként – vált műveiben a képépítés fő elemévé (Írás a falon, 1967). A hatvanas évek végén új motívum jelent meg képein, a nyomtatott áramkör, amelyet korunk szimbólumának tekintett. A nyomtatott áramkör faktúrája jól szolgálja a szimultán térábrázolást, az időrétegek egyidejű megjelenítését is. Pompeji élményei újfajta figurativitást és új témát hoztak számára. Az új téma a labirintus, amely nála valamennyi témáját összefoglaló environment lett. A 48 táblából álló Labirintus (1974-78) tökéletesen megjeleníti az emberiség történetéről, az ember életében állandóan „jelenlévő múltról” való elgondolását. A Labirintus a művész szándéka szerint – s valóban is – egész munkásságának, minden művészi eredményének összegezése. Országh Lili életműve a kortársi magyar festészet egyik legeredetibb teljesítménye.

Forrás: Kortárs magyar művészet (Egry Margit)