Kondor Béla

1931., Budapest – 1972., Budapest

Kondor Béla 41 évesen ment el. Amit hátrahagyott – több mint másfél ezer mű; rajz, rézkarc, litográfia, monotípia, olajpasztell, üvegablak, pálcika-konstrukció, fotogram és néhány kötetnyi vers és egyéb írás. Mint grafikust már életében rangos művészként tartották számon, több nemzetközi biennálén díjazták műveit. Mint festőt sokáig nem fogadták el, talán a főiskolai kényszerű szakváltoztatás kísértett. (Kondor a Képzőművészeti Főiskola festő szakára járt kezdetben, majd az eltanácsolás fenyegette, míg aztán, hála egyes tanárainak, grafika szakon diplomázhatott.) Munkáit nem egy pályázaton elutasították. Fotogramjait és verseit életében csak kevesen ismerték s ezek igazi elismerő visszhangot csak halála után kaptak. Emberi és művészi hitvallása, makacssága és befolyásolhatatlansága a 60-as évek egyik mitikus hősévé avatta. Kondor Béla enciklopédikus tudásával, az emberiség nagy sorskérdései iránti érzékenységével, jelképekből és szimbólumokból építkező, iróniával telített szellemiségével egy sajátos művészi rendszert, egy önálló képi és költői világot alkotott. Gazdag életműve a XX. század második felének egyik legcsodálatosabb képzőművészeti teljesítménye.

Forrás: Kortárs magyar művészet (Nagy Zoltán)