Kerényi Jenő szobrászművész

1908., Budapest – 1975., Budapest

Kerényi Jenő a 20. századi magyar és egyben egyetemes szobrászművészet egyik legmarkánsabb képviselõje. Munkácsy-díjas (1951, 1953), Kossuth-díjas (1955), érdemes művész (1964), kiváló művész (1966), Munka Érdemrend arany fokozata (1968), Budapest Főváros Pro Arte aranyérme (1969). Az Iparrajziskolában tanult, azután 1931-1937 között a Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő növendéke, később tanársegédje volt. A főiskolán fővárosi ösztöndíjat, 1937-ben római ösztöndíjat kapott. Egy esztendeig tartózkodott Itáliában. Rodin, Bourdelle, Maillol plasztikája mellett az etruszk szobrászat volt rá döntő hatással.
1938-tól állított ki. Első gyűjteményes kiállítását 1941-ben rendezte a Tamás Galériában. Kezdetben magánmegbízásra kisebb szobrokat, illetve síremlékeket mintázott. Ekkor készült aktjai nyugtalanságot tükröznek, kisplasztikái biztos szerkezetűek (Álmodozó, 1938; Munkából, 1938; Mosó asszony, 1939; Vetkőző nő, 1940; Fésülködő, 1942). Első jelentős állami megbízását 1942-ben kapta: Lévára mintázott emlékművet, amelyet 1943-ban avattak fel.
1946-ban mintázta meg a sátoraljaújhelyi partizánemlékművet. Osztyapenko-emlékműve (1951), a Felvonulók csoportja (1954) az ötvenes évek termése. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon Somogyi Józseffel együtt készített Táncolók című szobra nagydíjat nyert. A hatvanas években készített műveivel hozzájárult a magyar képzőművészetnek a hatvanas évek derekán megfigyelhető megújulásához: Tihanyi legenda (1963); Furulyázó (1965, Margitsziget); Csontváry-síremlék figurája (Kerepesi temető); győri díszkút; a miskolci munkásmozgalmi emlékmű Géniusz-alakja; Solymász (1970); Lopják Európát (1971); Golgota (1972); Mózes (1973); Próféta (1973).
Kerényi Jenő műveinek domináns anyaga a kő és a bronz volt. Művészete klasszikus ihletettségű, figuraközpontú: női és férfi alakjait biztos szerkezeti felépítéssel, erőteljes mozgással áthatottan, nagyvonalú mintázással, illetve formaadással, érzékletes felületkezeléssel alkotta meg. Életműve az európai plasztika Bourdelle és Mestrovič szobrászatával rokonítható expresszív vonulatához kapcsolható. Művekben gazdag, sokrétű munkássága nem bontható egymástól elváló szakaszokra, csaknem négy évtizedet átfogó műegyüttese viszonylagos egységet alkot.
Kisplasztikáit számos bel- és külföldi kiállításon mutatták be. 1950-ben a Suzarrában rendezett nemzetközi kisplasztikai kiállításon első díjat nyert. Nagyobb kollekcióval szerepelt az 1960-as Velencei Biennálén. Több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, amely 1976-ban rendezte meg emlékkiállítását. Szentendrén múzeuma van.

(Kovács Árpád)

Egyéni kiállításai

1941 • Tamás Galéria, Budapest
1965 • Collegium Hungaricum, Bécs • Linz (A)
1976 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.)
1978 • Szentendre (állandó kiállítás)
1980 • Moszkva.
2006 Körmendi Galéria, Budapest

Csoportos kiállításai

1937 • Új Művészek Egyesülete, Budapest
1940 • Sportdíj-kiállítás
1942 • XXIII. Velencei Biennálé, Velence
1958 • Világkiállítás, Brüsszel [Somogyi Józseffel]
1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence
1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest • II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1973 • II. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok, Budapest
1975 • Köztulajdon, Műcsarnok, Budapest • Jubileumi Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1978 • IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé, Műcsarnok.
2006 Kassa, Vychodoslovenska Galéria (Körmendi-Csák Gyűjtemény kiállítása)
2006 Pilsen, Zapadoceska Galéria (Körmendi-Csák Gyűjtemény kiállítása)

Köztéri művei

id. Markó Károly (domborműves kő emléktábla, 1941, Budapest, Markó u.)
Hősi emlékmű (kő, 1943, Léva)
Novák Mihályné síremléke (1945 körül, Kerepesi temető)
Megbeszélés (kő, 1953, Inota, Erőmű)
Partizánemlékmű (bronz, 1948, Sátoraljaújhely)
Felszabadítás és újjáépítés (kődombormű, 1950, Sajtószékh. József körúti homlokzata [Beck Andrással és Mikus Sándorral], 1990-ben lebontva, sorsa ismeretlen)
Osztyapenko kapitány (bronz, 1951, Budaörsi út; 1992 óta a budatétényi Szoborparkban)
Felvonulók (alumínium, 1954, Népstadion, Ifjúság útja)
Táncolók (bronz, 1958, Brüsszel [Somogyi Józseffel])
Figurális díszkút (bronz, 1959, Győr)
A szocializmus allegóriája (kődombormű, 1960, Győr, Pályaudvar)
Hárfás lány (bronz, 1961, Budapest, Emke Vendéglő, sorsa ismeretlen)
Női akt (kő, 1961, Debrecen, Nagyerdei Gyógyfürdő)
Háromalakos csoport (bronz, 1961, Madách Színház)
Lebegő női akt (alumínium, 1961, Debrecen)
Fekvő nőalak (alumínium, 1963, Pécs, Hajnóczy J. u.)
Nő kígyóval (alumínium, 1963, Veszprém, Gyógyszertári Központ)
Anya gyermekével (bronz, 1963, Almásfüzitő)
Legenda (bronz, kő, 1963, Tihany, Rév)
Tanácsköztársasági emlékmű (bronz, 1964, Nagykanizsa)
Dombormű (pirogránit, 1964, Budapest, Rezső tér, SOTE Kollégiuma)
Olvasó lányok (kő, 1965, Eger)
Anya gyermekkel (bronz, 1966, Karcag)
Zenélő lány (bronz, 1966, Vác, Dunamenti Cementművek-lakótelep)
Korsós lány (bronz, 1967, Budapest, XIV. ker., Torontál u.)
Szocialista művészet (kő, 1967, Gárdony)
Csontváry-síremlék (bronz, 1967, Kerepesi temető)
Körzőt tartó kéz (alumínium, 1967, Margitsziget
1997 óta sorsa ismeretlen)
Táncsics (bronz, 1969, Siklós)
Munkásmozgalmi emlékmű (Géniusz) (bronz, 1969, Miskolc, ?)
Ülő nő (bronz, 1969, Pécs)
Anya gyermekkel (bronz, 1972, Moszkva, Magyar Nagykövetség kertje)
Munkáskezek (kő, 1973, Miskolc)
Magvető (bronz, 1974, Salgótarján)
Lángot tartó nő (bronz, 1975, Budapest, II. ker., Vérhalom tér)
Díszkút (bronz, 1979, Városliget), Csontváry (bronz, 1979, Pécs, Sétatér [síremlék-másodpéldány])
Anya gyermekkel (bronz, 1980, Budapest, XI. ker., Goldman György tér)
Zenélő (bronz, 1983, České Budějovice [CSZ])
Ülő nő (bronz, 1988, Miskolc)
Csontváry-portré (bronz, 1994, Pozsony, Magyar Kulturális Központ).

Művei gyűjteményekben

Körmendi-Csák Gyűjtemény, Budapest
Ferenczy Múzeum, Szentendre
Fővárosi Képtár, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Irodalom

ENTZ G.: Kerényi Jenő, Magyar Kultúrszemle, 1943/1.
RABINOVSZKY M.: Kerényi Jenő újabb szobrai, Művészet, 1948/9.
NÉMETH L.: Új monumentális művészet felé. Domanovszky Endre, Kerényi Jenő és Somogyi József művészetéről, Szabad Művészet, 1955/4.
NÉMETH L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1968
SZVETLOV, I.: Kerényi Jenő, Moszkva, 1968
SZINYEI MERSE A.: Kerényi Jenő köztéri szobrai, Budapest, 1969
CSORBA G.: Kerényi Jenő művészetéről, Művészet, 1974/5.
KOVALOVSZKY M.: Expresszionizmus - forma és magatartás, Művészet, 1974/5.
PÁTZAY P.: Kerényi Jenő, Budapest, 1975
POGÁNY Ö. G.: Kerényi Jenő 1908-1975 kiállítása (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1976)
POGÁNY Ö. G.: Kerényi Jenőről és művészetéről (A Kerényi Jenő Múzeum katalógusa, Szentendre, 1977)
A IV. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás katalógusa, Műcsarnok, 1978
SZINYEI M. A.: Kerényi Jenő, 35 év 35 művész, Budapest, 1985
KONTHA S.: (szerk.:) Magyar művészet 1919-1945, Budapest, 1985
WEHNER T.: Köztéri szobraink, Budapest, 1986
CSIFFRÁNY G.: Adalékok az állandó kiállítások történetéhez. Kerényi Jenő Múzeum, in.: Pest megye képzőművészete, Szentendre, 1990
KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992.