Józsa Bálint szobrászművész

1937., Debrecen

1937-ben született Debrecenben. Felmenői mindkét részről erdélyiek voltak.
1944-ben végleg Budapestre költöztek.
1955-ben érettségizett a Képző- és Iparművészeti Gimnázium festő szakán, majd relief vésnöki szakmát szerzett.
1956-ban felvételt nyert az Iparművészeti Főiskola Borsos Miklós által vezetett szobrász szakára.
1961-ben diplomázott. Végzés után hegesztő vizsgát tett, hogy tervezett plasztikáit maga tudja kivitelezni.
Eleinte figurális munkákat, főleg kisplasztikákat készített, később pályázatokon nyert, közterületekre készülő, nagyobb méretű szobrokat mintázott agyagba, gipszbe, faragott kőbe.
1970-es évektől anyagai között fő helyre került a krómacél. Ekkor készítette első, figurákból kiinduló, de réz anyagra, majd krómacél lemezre átírt plasztikáit. (Rézmadár 1968, Vízhordók 1971). Ezután egyre ritkábban volt nyomon követhető szobrai figurális eredete. Inkább egy gondolati, tartalmi ötletet fejeznek ki a plasztika eszközeivel, a választott anyag megmunkálási törvényszerűségeinek felfedezésével.
A mai napig Borsost tartja mesterének, mellette azonban meghatározó hatással voltak rá a 20 századi klasszikus modern szobrászat nagy alakjai: Brancusi, Pevsner, Gabo, Calder, Max Bill. Kötődése a modernizmus szellemiségéhez vitathatatlan. Ars poeticájának lényege mégis az, hogy mindig eredeti és új, kifejező formaötleteket keres a megvalósításhoz. Sohasem tartotta szerencsésnek a kitaposott utak követését. Ezért tevékenysége valahol rokon a formatervezők törekvéseivel.
Meghatározott funkciójú épületekhez tervezett szobrai az ott folyó tevékenység szimbólumává lettek. Pl.: a 3 méteres „Gömb” a Szegedi Biológiai Kutatóközpont, majd a 7 m-es „Lüktetés” c. plasztika a Haematológiai Intézet emblémájává vált.
Nagyobb munkáit meghívásos, vagy országos, nyilvános pályázatokon nyerte el.
1987-ben Munkásságát Munkácsy-díjjal ismerték el.
1964-től tanított plasztikai tárgyakat az Iparművészeti főiskolán majd Egyetemen, ahol később egyetemi tanárrá habilitált.
Kezdetben a Belsőépítés és Formatervező, majd a Szilikát szakon dolgozott. Később az Alapozó Képzés Intézetében a Plasztikai Osztályt vezette. A „formatan” tantárgy oktatásához a 20. századi modernizmus szemléletéből kiindulva saját szisztémát alakított ki, aminek alapján a formatan a mai napig is szerepel a MOME-n oktatott vizuális alaptantárgyak körében.
2000-ben oktató munkájáért Apáczai Csere János-díjban részesült.
1968 óta családjával Szigligeten tölti a nyarakat. Teraszukról kilátás nyílik a Badacsony és Gulács hegyekre és a színeit, fényeit állandóan változtató Balatonra. A víz felületén megjelenő tükröződések és fényjelenségek állandó inspirációt jelentenek a krómacél szobrok formavilágának kialakításához.

Egyéni kiállításai

1982 • Műcsarnok, Budapest
1986 • Nyári Galéria, Fonyód
1991 • Winsen Luhe Museum im Marstall (D)
1992 • Magyar Intézet, Stuttgart
1993 • Galerie Zaunkönig.

Csoportos kiállításai

1978 • XIX. Nyári Tárlat, Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1979 • V. Szabadtéri szoborkiállítás, Úttörőváros, Zánka
1984 • X. Szabadtéri szoborkiállítás, Úttörőváros, Zánka
1989 • Téli Tárlat, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, Műcsarnok, Budapest
1990 • Szépmíves Társaság, Künstlerhaus, Bécs • Galerie Maximum, Nürnberg
1991 • Fém és fény, Handwerkskammer, Koblenz
1992 • Szépmíves Társaság, Vigadó Galéria, Budapest
1997 • Magyar Szalon '97, Műcsarnok, Budapest • Fém és fény, Handwerkskammer, Koblenz.

Köztéri művei

Anya és lánya (bronz, 1963, Tiszaszederkény)
Ülő nő (kő, 1965, Kaposvár)
Ültető (bronz, 1967, Püspökladány, iskola)
Fiú és lány (kő, 1968, Debrecen)
relief (márvány, 1970, Balatonszéplak, Szakszervezetek Országos Tanácsa-üdülő)
játszótéri mászókák (vasbetétes öntött műkő, 1967-1970, Budapest, Zsigmond tér
Nagykőrös
Szombathely
Győr
Salgótarján
Miskolc)
Bem (kő, portré, 1971, Kiskőrös)
Gömb (krómacél, 1973, Szeged, Biológiai Kutatóintézet)
kődomborművek (szürkemárvány, 1974, Budapest, Déli pályaudvar, Kovács Ferenccel)
dombormű (mészkő, 1976, Budapest, Petőfi Sándor utcai Telefonközpont passzázs)
dombormű (szürkemárvány, 1978-1979, Győr, Vagon és Gépgyár központi étterem)
Örvény (krómacél, 1979, Budapest, Csepel, VITUKI-székház)
Háromkaréjos (krómacél, 1980, Balatonfüred, Szívkórház)
Vízköpő plasztika (krómacél, 1981, Pöttyös utcai metróállomás)
Lüktetés (krómacél, 1985, Budapest, XI. ker., Vértranszfúziós Intézet)
Mobil (krómacél, 1989, Szeged, Újklinika)
esővédő előtető, kerítés, kapuk (krómacél, zöld drótüveg, 1994, Budapest, Endrődy S. u.-i irodaház)
főbejárat (bronz, krómacél, plexi, 1995, Eger, Dohánygyár)
előtéri plasztika (krómacél, sárgaréz, 1997, Budapest, Orczy Központ)
Pogány Frigyes (bronz mellszobor, 1998, Budapest, Pogány Frigyes Szakközépiskola)
Millenniumi Emlékjel (2000, Székesfehérvár, Városház tér).

Irodalom

VÁMOSY F.: ~ kiállítása (kat., bev. tan., Műcsarnok, 1982)
FÁBIÁN L.: Mit tükröz a kagylóhéj, Művészet, 1982/7.
T. A.: ~, Művészet, 1981.