Jakovits József szobrászművész, festőművész, grafikusművész

1909., Budapest – 1994., Budapest

Autodidakta. 1935-1944-ig a MÁVAG-ban dolgozott. 1945-ben feleségül vette Vajda Júlia festőművészt. Tagja volt az Európai Iskolának. 1948-ban el kellett hagynia műtermét, két évig egyáltalán nem dolgozhatott. 1950-1955-ig az Állami Bánszínház, 1955-1958-ig a győri Kisfaludy Színház munkatársa. A Bábszínháztól kapott kis helyiségben 1951-ben kezdett el ismét szobrokat, domborműveket készíteni. 1965-1987-ig New Yorkban élt, ott kezdett festeni. 1985-ben amerikai állampolgár lett, 1987-ben hazatelepült. 1990-ben kiváló művész kitüntetést kapott, 1993-ban a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja lett. Első munkái portrék és zsánerfigurák (Vakoló, 1945, Zsákolók, 1945). Ezeket rövidesen követték absztrakt szobrai, amelyeken a természeti formák áttörésével és fokozatos absztrahálásával a szobor zárt tömegét fellazítva, a formát a tér minden irányába megnyitotta (Akt, 1946, Áttört akt, 1946, Bagoly, 1948). Velük egyidőben készített teljesen elvont kompozíciókat is drótból (Hurkolás, 1946, Szálló madarak, 1947), valamint a szerves élet, a növekedés, a kibomlás képzetét felkeltő, szellemükben Hans Arp műveivel rokon szobrokat (Növekedő, Madár, Flower, 1947). Művészetének első periódusa (1945-48) - mely az » Európai Iskolához kapcsolódik - rendkívül termékeny (szobrainak közel egyharmada készül ekkor) és sokirányú. Műveiben egyaránt megvan a játékosság és a könnyedség (Hármas fókák, 1946, Delfinek, 1947), a tragikus keserűség (Gyermekgyilkosság, 1947) és a groteszk keménység (Hitler, 1946). Szobrainak jellemzője az aszimmetria, a formák változatos térbeli játéka, és az az ambivalencia, amit a látványelemek különleges szimbiózisa hordoz. Egymásba alakul ember, állat, növény és jel, hogy egy semmivel sem azonos alakzat vagy egy valóban öntörvényű lény keletkezzék (Ikrek születése, 1946, Kakasharcos, 1947). Ez a tendencia teljesedik ki 1951-1965 közötti alkotóperiódusában, és válik művészete alapkarakterévé. Új korszakát kis fadomborművek vezetik be (Hajóút, 1951, Születik a Minotaurosz, 1952), majd elkészíti a főművei közé tartozó Triptichont (1958-60) és nagyméretű faszobrait (Test és lélek, 1957-1960, Életfa, 1958-60). Kialakulnak jellegzetes formatoposzai - maszkok, szarvak, karmok, szárnyak halfarokból stb. -, amelyeket rendkívüli fantáziával társít és variál keveréklényein (Angyal, bronz, 1958-1960, Holdlovas, 1959). Saját vallomása szerint festők hatottak rá (Vajda Lajos, Max Ernst, Miro, Picasso), de mindenekelőtt az őskori és a természeti népek művészetétől nyert ihletet. Műveinek kihívó erotikája is a fétisekével rokon (A herezacskó emlékműve, 1959). Jellegzetesek kétnemű lényei: Tetovált androgin, 1957, Mózes (Jégmezők lovagja), 1958. Az európai kultúra klasszikus alkotásait örök kihívásnak tekintette. Parafrázisokat készített a Belvederei Apolló (Bábos, 1953-54), Leonardo lovasszobra (Leonardo után, 1948), H. Moore (Király, Királynő, 1962) és J. van Eyck nyomán (Arnolfini asszony, 1955). 1962-1963-ban készített négy non-figuratív, plexi-kompozíciót (mindegyik megsemmisült), amelyeket építészeti környezetbe helyezendő, nagyméretű szobrok terveinek szánt. Ezt a kísérletet a továbbiakban azonban nem folytatta. 1965-ös emigrációja újabb fordulatot hozott művészetében. Részben azért, mert anyagi okokból műfajt kellett váltania, festeni kezdett, de megismerkedése a Kabbalával, a héber betűk "csodája" egész formavilágát megváltoztatta. Egy sajátos nyelvmisztika bontakozik ki képein, amelyek alapélménye a teremtés a szó, a nyelv által, a teremtés mint transzcendencia. Formái kemények, zártak, emblémaszerűek lettek, jellegzetességük a dekorativitás és a szimmetria (Teremtés, 1988, Kabbala, 1989, Legyen világosság!, 1989 stb.). Ezeket a formákat szobrokba is áttette (Adam Cadmon, 1967-68). Amerikában festett képeit nem tudta hazahozni, így festészetéről csak töredékes képet alkothatunk. Pályáját végigkísérik rajzai, kiemelkedik közülük a Forradalmi sorozat I-X. (1956), de készített fotómontázsokat (Montázsok kék alapon I-X.), linóleummetszeteket, szitanyomatokat is. Ez utóbbiak közül hat darabot albumban, 70 számozott példányban megjelentetett a Corvina Könyvkiadó (1988).

Forrás: http://www.artportal.hu (Nagy Ildikó)

Egyéni kiállításai

1948 • ~ szobrai és Vajda Júlia képei, Európai Iskola XXXVI, Üllői út 11-13., Budapest
1973 • Vajda Júlia, ~, Kelemen Renée kiállítása, Balatonboglári kápolnatárlatok • New York, New York, ~ festményeinek kiállítása, House of Living Judaism, New York
1980 • ~ kiállítása, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan
1983 • ~ szobrászművész kiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1988 • Találkozás a művésszel, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1989 • ~ szobrászművész grafikai kiállítása, Erzsébetvárosi Galéria, Budapest • Élő művészet, ~ estje a Műcsarnokban, Budapest
1989 • Vagyok, aki vagyok, Fészek Galéria, Budapest
1993 • Forradalmi sorozat 1947-1956-1957, ~ akadémiai székfoglaló kiállítása, Balassi Könyvesbolt, Budapest
1995 • Bálint Ildikó, ~ és Lukoviczky Endre kiállítása, Műhely Galéria, Szentendre
1996 • ~ emlékkiállítása, Ernst Múzeum, Budapest (kat.)
1998 • ~ • Montázsok, Vintage Galéria, Budapest.

Csoportos kiállításai

1946 • Az elvont művészet I. magyar csoportkiállítása, Képzőművészek Szabadszervezete, Budapest • Magyar Képzőművészetért Mozgalom I. kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1947 • Új világkép, a Galéria a 4 Világtájhoz kiállítása, Misztótfalusi Könyvesbolt • Nemzeti kiállítás, Fővárosi Képtár, Budapest • Az elvont művészet II. csoportkiállítása, Képzőművészek Szabadszervezete, Budapest
1948 • 1948. A magyar képzőművészet újabb irányai, Nemzeti Szalon, Budapest • Európai Iskola XXXIII. "Mi magunk", Üllői út 11-13., Budapest • 90 művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
1949 • Magyar otthonok, Fővárosi Képtár, Budapest
1956 • 7 művész kiállítása, Keresztény Múzeum, Esztergom
1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1962 • Modern építészet - modern képzőművészet, Építők klubja, Budapest
1966 • A magyar fotóművészet 125 éve, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1969 • Szentendrei művészet, Csók Képtár, Székesfehérvár
1972 • Hungarian Art, Indiana University Art Museum, Bloomington
1973 • Európai Iskola. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1975 • Mai magyar művészek, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1976 • Dreams, Myths and Imaginary Landscapes, ML Gallery of Fine Arts, New York • Expozíció. Fotó/művészet, Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan
1977 • Képek-szobrok 30 év magyar művészetéből, Budapesti Történeti Múzeum, Budapest • Magyar művészet 1945-49. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1981 • Hungarian Art 1920-1970, Northeastern University Art Gallery, Boston • Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1982 • A kollázs a magyar művészetben, 1920-1965, Kassák Emlékmúzeum, Budapest • Kállai Ernő emlékezete, Óbuda Galéria, Budapest • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest
1983 • Rottenbiller utca 1., Forradalmi Múzeum, Szombathely
1984 • Az (ismeretlen) Európai Iskola, Budapest Galéria, Budapest
1987 • A "régi" avantgarde. 8 művész kiállítása Szentendréről, Műhely Galéria, Szentendre
1988 • Eredendő formák II., Fészek Galéria, Budapest
1989 • Más-kép, Ernst Múzeum, Budapest
1990 • VIII. Nemzetközi Kisplasztikai Triennálé, Műcsarnok, Budapest
1991 • Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1992 • Montázs, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1994 • Kisszobor '94, Vigadó Galéria, Budapest
1995 • Új szerzemények, Fővárosi Képtár, Budapest
1996 • Az én múzeumom. Válogatás a Vass-gyűjteményből, Ernst Múzeum, Budapest
1999 • Válogatás a Levendel-gyűjteményből, Fővárosi Képtár, Budapest.

Köztéri művei

Napóra (1965, műkő, Budapest, Országos Korányi TBC Intézet).

Művei gyűjteményekben

Fővárosi Képtár, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Kassák Emlékmúzeum, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely.

Irodalom

~ emlékkiállítása (kat., szerk.: Nagy I., Budapest, 1996, Komplett bibliográfiával 1996-ig, Bálint E., Bátorfi A., Fekete L., Forgács É., Frank J., Horváth Á., Kemény K., Levendel L., Mándy S., Mezei Á., Mezei O., Nagy I., Németh L., Pataki G., Passuth K., Szegi P. tanulmányaival, a művész önéletrajzával és Körner Évával folytatott levelezésével).
Filmek
Szajkó F.: Jaki, 1972-1982 (New York, FF némafilm, 28 perc.)
Ránki J.: Beszélgetés ~fel (1984, MTV)
Gulyás J.: Jaki, 1992-1994 (MTV Opál Videográfia Egyesület. A film dialóglistája 1996-ban könyvalakban is megjelent.).