Hincz Gyula

1904., Budapest – 1986., Budapest

Festő és grafikus. A Magyar Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványaként 1929-ben végzi. A két világháború között az ÚME (Új Művészek Egyesülete) és a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) tagja. Gyűjteményes kiállításai: 1928-ban Berlinben, 1929-34-ben a Tamás Galériában, 1938- ban az Ernst Múzeumban, 1964-ben a Dürer Teremben, 1968-ban a Petőfi Irodalmi Múzeumban és Párizsban, 1971-ben a Budapesti Történeti Múzeumban. Emellett több kamaratárlatot rendezett grafikáiból, festményeiből. Kiállított több kelet- és nyugat-európai országban, az 1960-as és az 1970-es Velencei Biennálén. 1946-tól az Iparművészeti, 1949-1964-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára, 1958-1964-ig az Iparművészeti Főiskola igazgatója. A Miskolci Grafikai Biennálén 1961-ben nagydíjat kapott munkáiért. Olajképeket, sokszorosított grafikát: rézkarcot, linoleummetszetet, szitanyomatot készített. Munkáira a kubizmus, az expresszionizmus, a neoklasszicizmus egyaránt hatással volt.

Forrás: Kortárs magyar művészet (Egri Mária)