Fehér László festőművész

1953., Székesfehérvár

Fehér László 1976-ban végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. A hetvenes évek végének hiperrealista, dokumentarista kezdetei után a nyolcvanas években az európai és a magyar expresszionista hagyomány felé fordul, s narratív, emocionális festészetet alakít ki. Az évtized közepén megerősödik benne a kollektív és egyéni történelem iránti érdeklődés, megjelennek a gyermekkor, a régi fényképek figurái, a háború és az üldöztetés témája. Képeit most már egyetlen kiemelt motívum, igen gyakran egy sziluettalak köré szervezi. Leegyszerűsödik a színvilág is, elkezdődik az egy-két uralkodó színre épülő nagy ciklusok sorozata. Lila-fekete, sárga-fekete, fekete- fehér és szürke periódusok követik egymást, miközben változatlan az ember és környezete, a táj és alak iránti érdeklődése.

Forrás: Kortárs magyar művészet (Nagy Zoltán)