Drienyovszki János szobrászművész

1954., Békéscsaba

Középiskolás koromtól érdeklődtem a művészetek iránt, a debreceni főiskolás éveim alatt (1973-1976) tanáromtól, Makoldi Sándortól a Tanítóképző Főiskolán kaptam először komoly biztatást és inspirációt az alkotáshoz. Akkor főként grafikával foglalkoztam. Az 1980-as évektől fokozatosan a szobrászat felé fordultam, a fával próbálkoztam, s az egyre jobban magával ragadott. 2007-ben felvételt nyertem a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe, a szobrász szekcióba.
Az elmúlt években több önálló kiállításom volt Magyarországon (így Sopronban, Nagykanizsán, Letenyén, Hévízen, Debrecenben, Békéscsabán és Budapesten, több helyszínen is), részt vehettem mindhárom szentendrei szobrászati kortárs biennálén.
Meghívtak, illetve nyertem részvételi lehetőséget magyarországi és külföldi alkotótáborokba – többek között Japánba, (Inami – 2003), Horvátországba (Marija Bistryca – 2006) Lengyelországba (Jablon – 2007, 2008, 2009), Észtországba (Valga és Jarvakandi – 2008), Dániába (Ringkoebing – 2011-től 2019-ig minden évben), Finnországba (Kakslautannen – 2013), Ukrajnába (Berekszentmiklós – 2017). Alkotásaim közül néhány köztéri szoborként azokon a településeken található, ahol művésztáborban voltam, másrészt intézmények, gyűjtemények és magánszemélyek tulajdonában vannak. Például a japán Inami város házasságkötő termében, Debrecenben a Megyei Könyvtár udvarán, a lengyelországi Jablon közparkjában, Konyáron a Fő téren, a dániai Ringkoebingben és Koppenhága mellett, a finnországi Kakslauttannenben, valamint a Körmendi-Csák Gyűjteményben.
Wehner Tibor művészettörténész így nyilatkozott szobraimról: „legfontosabb jellemzői az anyagszerűség, a természetes eredet, illetve a természet-formarend tisztelete, ebből következően az organikus jelleg, és domináns módon az elvont, az absztrakt plasztikai nyelvezet. Az absztrakt megszólalás fontos eszköze a felület megmunkálásának változatossága, és korántsem elhanyagolható módon az anyag szépségét hol kiemelő, hol elfedő, nemegyszer élénk színekkel való felületi festés. Bár van néhány figuratív, emberalakot konkrétan vagy stilizáltan megidéző munkája is, elsősorban a megbontatlan és áttört tömegekre hangolt, a hol testesedő, hol elvékonyodó, esetenként vertikális, máskor horizontális tengelyre felfűzött, a leginkább sima, homorú vagy domború palástokkal övezett, mindig ívelt futású felületekkel határolt test elvont kifejezései révén fogalmazza meg érzékiségekbe és elvont gondolatiságokba foglalt mondandóit. Harmóniák, gyengédségek, vágyakozások, merengések, meditációk, érzelmi konfliktusok, összecsapások és kiegyenlítődések, nyugalmakban szétfoszló mozgalmasságok öltenek testet a minden mesterkéltség nélkül, az anyag által diktált szép forma ösztönös keresése és meglelése által alakított faszobrokban. …A kő- és fémszobrok világa és kifejezése azonban egészen más. A kövek súlyos tömege, szilárdsága, keménysége – jóllehet a természetesség érzete itt is jelen van, a természet által alakított formák asszociatív futamai itt is felélednek – mégis egészen más tartalmi körökbe kalauzol, más formarendet teremt, mint a faszobrok világa. Itt zártabb, tömbszerűbb a szobortest, és nincsenek nyúlványok, szétválások, elágazások, itt a végtelen nyugalom, az időtlenség az úr. Ha lehet, itt még gömbölydedebbek a formák, még lágyabb átmenetekkel fordulnak egymásba a tükörsima felületek.” 2016-ban kiállítás megnyitón hangzott el.

Forrás: drie.hu (Drienyovszki János)

Egyéni kiállításai

2002 Debrecen
2007 Jablon Lengyelország
2007 Budapest
2009 Békéscsaba
2009 Szentendre
2010 Körmend
2010 Sopron
2010 Konyár
2011 Budapest
2011 Letenye
2011 Nagykanizsa
2011 Budapest
2011 Temesvár Románia
2011 Debrecen
2012 Budapest
2014 Szentendre