Csík István festőművész

1930., Budapest

Csík István 1955-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Budapesten. Korai műveinek posztimpresszionizmusa után lépésről lépésre alakult ki saját stílusa, melyben jelentős szerepe van a geometrikus formák képi ritmizálásának és a jól megválasztott színek homogenizáló erejének. Az expresszionizmus és a kubizmus hatása alatt készített kompozícióiban a szerkesztés szigora expresszív lendülettel társul. Kubusokkal, hasábokkal dúsított motívumai között dinamikus, átlós és függőleges elemek jelennek meg, hegyesre töredezett alakzatok, szúró, hasító kontúrformák. A látványszerűséggel szemben túlsúlyra jut az absztrakció, a jelteremtés igénye. Gyakran kitüntetett szerepet játszik műveiben a kék szín. Fegyelmezi, rendezi, egységes festői univerzummá fogja össze a különféle összetevőket, az apróbbnagyobb formákat.

Forrás: Kortárs magyar művészet (Nagy Zoltán, Pogány Gábor)

Egyéni kiállításai

1971 • Műcsarnok, Budapest
1976 • Tápiószele
1983 • Vác
1987 • Szeged
1994 • Budapest

Csoportos kiállításai

1962 • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület, Ernst Múzeum, Budapest
1963 • Ifjúsági Biennálé, Párizs.

Köztéri művei

mozaik (1972, Budapest, Ceglédi úti Postás Szálló)
mozaik (1976, Budapest, Komjádi Uszoda előcsarnoka).

Művei gyűjteményekben

KMG, Dunaszerdahely
Művelődésügyi Minisztérium, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Irodalom

Losonczi M.: ~, Budapest, 1983
Menyhárt L.: Változatok néma jelekkel. Beszélgetés ~nal, Művészet, 1987/9.
Cs. Tóth J.: A láthatatlan metaforái. ~ térplasztikája, Új Művészet, 1991/7.