Bartha László festőművész

1908., Kolozsvár – 1998., Kőszeg

Bartha 1933-ban végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. 1937–1938-ban Olaszországban jár tanulmányúton. 1946-48-ban a francia állam ösztöndíjasa lett. A hatvanas, hetvenes években többhónapos franciaországi tartózkodások következtek. Kezdeti lírai realizmusát pályája második felében elvont stílussal cserélte fel.
Absztrakciója, képeinek szerkezeti rendje magukból a motívumokból, a táj lineáris és színelemeinek tudatos ritmizálásából nőtt ki. Ez a rend tehát nem a konstruktivizmus merev mértani szabályozottságát jelenti, hanem inkább organikus rendet, mely jól megfér a világ formagazdagságával és a festő színérzékenységével. Műveinek asszociációs karaktere, felfogása a nyolcvanas években a hazai poszt-modern irányzathoz közeledett. Külső látvány és belső látomás nem különíthető el bennük, elválaszthatatlanul eggyé, képpé lettek.

Forrás: Kortárs magyar művészet (Nagy Zoltán)