Barna Miklós festőművész, grafikusművész

1900., Budapest – 1993., Budapest

Tanulmányait művészeti szabadiskolában kezdte, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán fejezte be 1921-ben, mesterei: Czigány Dezső, Vaszary János. 1922-ben Bécsbe, Berlinbe, majd Párizsba utazott, ahol az École des Beaux-Arts-on, Pierre Carmon irányításával folytatta tanulmányait. 1923-ban Párizsban találkozott Uitz Bélával, akinek hatására csatlakozott a munkásmozgalomhoz. 1925-ben elkészíti Fehér terror című albumát, amelynek sikere révén, 1926-1930-ig a moszkvai Képzőművészeti Főiskolán Geraszimov tanítványaként tanulhatott tovább. 1933-tól kiállító művész. 1933-1937 között mesterképzős a leningrádi Rjepin Akadémián. A 30-as években csatlakozott az Orosz Forradalmi Művészek Szövetségéhez, amelynek tagjaként több városban is dolgozott. 1947-ben tért vissza Magyarországra. Ugyanebben az évben volt első hazai kiállítása. Nagyszabású, forradalmi-munkásmozgalmi tárgyú grafikai sorozatainak stiláris jegyei a plakátművészettel mutatnak hasonlóságot. Formáira az expresszív összefogottság jellemző. Jelentősek még a különböző parasztfej-karaktereket megörökítő művei. Festői munkásságát elsősorban portréi és tájképei képviselik.
Barna Miklós első egyéni kiállítását a budapesti Nemzeti Szalonban rendezték 1950-ben. Hét évvel később a Derkovits Teremben állított ki, majd 1961-ben és 1967-ben a Műcsarnokban, rá egy évre pedig az Ernst Múzeumban.
A Körmendi Galéria 1995-ben, két évvel a művész halála után, rendezte meg Barna Miklós nagysikerű emlékkiállítását.

(Gyulai Gergely)

Művei gyűjteményekben

Körmendi-Csák Gyűjtemény, Budapest

Irodalom

Aradi Nóra: Barna Miklós. 2002 (a Körmendi Galéria kiadása)