Tőkeiné Egry Maján, Dévényi Istvánon, Körner Éván kívül Mezei Ottó művészettörténészről, művészeti íróról is meg kell emlékeznem. Már a hatvanas évektől kezdve foglalkozott a később galériánkhoz tartozó művészekkel, így rajtuk keresztül a kilencvenes években egyre közelebb került hozzánk. A közvetítő Papp Oszkár festőművész volt. Maja javaslatára és válogatásában kiállítottuk Papp Oszkár műveit. Nem kellett hosszan tanakodni, kit kérjünk fel a kiállítás megnyitására, hiszen köztudott volt, hogy a magyar avantgárd művészet egyik kiváló kutatója és Papp Oszkár legjobb barátja, Mezei Ottó a legalkalmasabb erre.
Mezei Ottó zárkózott, keveset beszélő figurája volt a művészeti közéletnek, de amikor megszólalt, oda kellett rá figyelni, mert minden egyes mondata fontos volt. Gazdag tudományos tevékenység állt már mögötte  Kutatási területe a XX. századi magyar és egyetemes művészet volt, különös tekintettel a művészeti oktatásra és a tervezőképzésre, a művésztelepi mozgalmakra, az 1956 után eszmélő független fiatalok munkásságára.
Japival (ez volt Papp Oszkár beceneve) megállapodtunk, hogy a jövőben behatóbban foglalkozunk a művészetével. Kétezer-hatszáz festményét, rajzát, tűzzománcait, plakettjeit dolgoztuk fel, mindet egyenként kézbe vettük, amin nem volt szignó, azt pótoltattuk, aminek nem volt címe, azt megpróbáltuk előkeresni a füzetéből, amelyben a feljegyzések nekünk ákombákomnak tűntek, a műveken lévő számozás azonban sokat segített az azonosításukban. A füzet másolata jelenleg is birtokunkban van. Fontos a későbbi hamisítások kiszűrésében. Minden egyes tárgyat lefényképeztünk, leltári szám szerint helyeztük el őket. A művek helyét feltüntettük a kartonon, sőt az egyes képeken is. Japi katalógusából kiderült, hogy mi hol volt kiállítva vagy esetleg publikálva. Hónapokig tartott a munka, amelyet Japin, Mezei Ottón és Tőkei Maján kívül még hárman végeztünk. Munka közben Japi ki nem fogyott a történetekből, akár egy élő művészettörténeti lexikon.
Kicsi, sovány ember volt, képeinek méretei is valahogy ehhez igazodtak, ritkán készített 30x40 cm-esnél nagyobb kompozíciókat. Inkább sorozatokból rakott össze nagyobb táblákat. Helye nem lévén, egyszerűbb volt a kis méret, viszont ezen belül számtalan technikával kísérletezett. Feleségével egy Dessewffy utcai három szoba hallos lakásban éltek. Oda a Pasaréti útról költözött, ahol gyermekkorától élt, még a szüleivel. Annak a lakásnak a tulajdonjogát Japi feje fölött megszerezte valaki, és hosszú pereskedés után sikerült őt kiköltözésre kényszeríteni. Mindent próbáltunk megmozgatni, hogy kapjon egy műtermes lakást, de nem sikerült. Legnagyobb csodálkozásunkra még legjobb barátja, Vásárhelyi Miklós – aki a Soros Alapítvány elnöke volt, és akit börtönévei alatt Japi rendszeresen látogatott és élelmet vitt neki –, is hozzánk fordult, hogy próbáljunk az Érdemes Művész kitüntetéssel rendelkező alkotón segíteni, pedig neki a hatalom embereivel sokkal jobb kapcsolata volt. Mindenki csak ígérgetett, de nem tett semmit. Japi megadóan vette tudomásul a sorsát, mint annyi kiváló kortársa, nem panaszkodott a körülményeire, pedig megtehette volna, mert az a lakás, amelyet az önkormányzattól kapott csekély pénzen vásárolni tudott, egy lift nélküli ház harmadik emeletén volt.
A kiállítást 1995. augusztus 7-én nyitottuk meg és 20-áig tartott. A bevezetőt Mezei Ottó tartotta, megjelentek Japi legjobb barátai: Lossonczy Tamás festőművész, aki idős kora miatt már nehezen mozgott, Somlyó György költő, Vitányi Iván esztéta, Tőkei Ferenc filozófus, Gyarmathy Tihamér festőművész és még sokan mások.
Mezei Ottó megnyitójában kiemelte:
„Mûveinek ezen a kiállításán fôképp a „Metamorfózis”sorozat darabjait láthatjuk, a 80-as és 90-es évekbôl. A sorozatnak korábbi, a 60-as és 70-es években készült darabjai, valamint a sorozatba nem tartozó festmények: csatlakozási pontok, amelyek jól mutatják az alkotó mûvészi következetességét, az életmû koherenciáját. A mûvész maga – absztraháló módszerével együtt – természetelvûnek nevezi mûvészetét. Egy régebbi interjúban mondotta ”.. a stiláris eszközök és módszerek mindig valamilyen nézõpontot fejeznek ki, azt ahogy a mûvész a világot szemléli, színek a palettán; nézõpont lehetõségek a valóság megközelítésére, de számomra a megismerés a fontos”.
Késõbb, amikor elhatároztuk, hogy könyvet is kiadunk Papp Oszkár mûvészetérõl, a tanulmány megírására Japi is Mezei Ottót kérte fel. Mezei Ottó a késõbbiekben Veress Pál, Schéner Mihály könyvéhez is írt felkérésünkre komoly tanulmányt.