A kiállítások sorát Gerzson Pál festőművész kiállításával nyitottuk (1994. július 4–17.). Gerzson a Képzőművészeti Főiskola, majd Egyetem tanszékvezető tanára volt. A felkészülés és ismerkedés azzal kezdődött, hogy a művész meghívott minket Szigligetre, a Rókarántó-hegyen lévő nyaralójába, hogy nézzük meg új képeit, amelyeket ki akar állítani. Aznap gyönyörű, verőfényes idő volt, a háza pedig olyan magasan fekszik, hogy onnan nemcsak a Badacsonyt, hanem az egész Tapolcai-medencét, főleg annak gyönyörű vulkanikus hegyeit is láthattuk. Noha sok időt töltöttünk a Balaton északi partján, és gyakran láttuk a természet színeváltozását télen, nyáron, ősszel és tavasszal, ragyogó napsütésben, alkonyatkor és pászmás ködökben, bennünket is elvarázsolt ez a látvány. A mi Balaton-parti nyaralónk körül ugyanezek a fények egészen másképp tündökölnek. Miközben iszogattuk Gerzsonék kellemesen fanyar borát, nem tudtuk levenni szemünket a panorámáról. Kisvártatva nézegetni kezdtük a képeit, és nem csodálkoztunk, hogy megragadta őt a Balaton csodája. A gyönyörű természeti táj, a felhők vonulása, a Balaton ezer árnyalata, az érdekes hegyek tükröződtek absztrakt képein. Csak ámultunk, és élveztük ezt a csodát. A kiállításon is ezt az érzést taglalta megnyitóbeszédében Láncz Sándor művészettörténész:
„Mégis itt és most inkább arról szólnék, hogyan vált ez a csoda művészetté – s nem is akármilyen művészetté. Gerzson Pál művészetének kiteljesedése szorosan kapcsolódik szigligeti ottlétéhez – példaképnek és hagyománynak pedig azt választotta, amit mindannyian zárt, folytathatatlan művészetnek gondoltunk: Egry József művészetét. Ahogy Egrynek indulásakor, a század első évtizedében meg kellett, hogy küzdjön az akkor még eleven Munkácsy-hagyománnyal, úgy küzdött meg Gerzson, Szigligeten alkotva, az Egry-féle hagyománnyal. Egry is a Balaton világát lehelte vásznaira, ezt teszi Gerzson Pál is. S itt mutatkozott meg az ő ereje, újító képessége: mert Gerzson hagyományőrző és hagyományromboló egyszerre. Hagyományőrző, mert megtartja a régi kép keretei között megjelenő, kibontakoztatott formavilágot; hagyományromboló, amikor átformálja a régit, a megszokottat és a maga új képi világát építi fel helyettük. Gerzson Pál festészetét a természet inspirálja – de ne keressünk képein tárgyakat utánzó formákat. Az ő értelmezésében a természet nem más, mint fény, valamint mozgás és tér, azaz modern szín-tér idő. A napfényes teraszon ülve, a Balaton csodás tükrét nézve, a vakító napsugár elemi formákba töri a párás levegőeget, mintha prizmán át néznénk: ezek az elemi formák, e pszeudo geometrikus alakzatok jelzik a természet formációit és a benne élő lényeket: hegyet, vizet, madarakat, embert.”