Az első Mihály-nap Schéner Mester személyes jelenléte nélkül
2009., www.bmhirlap.hu
Ez az első olyan Mihály-nap életünkben, amelyikben Schéner Mihály személyesen már nem lehet jelen. Az idén, 2009-ben húsvét és pünkösd között eltávozott.
A Viharsarok szülötte, Békéscsaba és Budapest II. kerület díszpolgára, Kossuth-díjas festő-, szobrászművész, író, költő, gondolkodó. A nagy magyar garabonciás. A szépség varázslója. Hívő szépségimádó. Békéscsabán a Meseházban tömörséggel megfogalmazott tézise a művészet és tudomány azonos céljáról, az igazság kereséséről (ha más eszközökkel is). Az igazság keresését maga elé is fő célkitűzésül állította, és soha nem mondta, hogy végül megtalálta. Részigazságokra bukkant, de bár több korszakot és rendszert abszolvált, az igazságot nem találta meg. Amit keresett, az a társadalmi igazságosság lett volna; ha van is, föllelhetetlen. Már fiatal korában szembekerült az embertelenséggel. A háborút úgy fejezte be, ahogy Hemingway hőse mondja regényében: "különbékét kötött". A nagy átlagnál hamarabb rájött, hogy annak az öldöklésnek sem célja, sem értelme nem volt, így győztese sem lehetett. Elmenekült és a Képzőművészeti Főiskola "Epreskert" -jében bujdokolva várta a felszabadulást. Várta, de utána is többször meg kellett szöknie a robotra hurcolás elől. Ezek az élményei tették őt mindenekelőtt humanistává és avatták művésszé. Haláláig elkísérte szülőföldje szeretete, az a csend, ami sehol máshol, csak a Viharsarokban létezik, ahol a forró levegő remegve őrzi a táj titkait, az ember gondolatait, érzelmeit. Tanuló éveiben a kisvasúttal járt be Békéscsabára az evangélikus gimnáziumba. Naponta több órát utazott, télen-nyáron, hóban-fagyban. Eltelve hittel, eltökélt elszántsággal. Tudta, hogy nem egyedül van, nem magányos. Élete végére jött rá, hogy mégis milyen magányos volt. Mindvégig hitt a szépben, az igazságban, a reményteljes jövőben, szóval a szerelemben. De látta a másik oldalt, az árnyékok sötét birodalmát is. Az infernó volt ennek az áhítattal rajzolt tükörképe. Az "infernó" az árnyék, amely aláhúzta a tündérlányok kimondhatatlan szépségét. Értette és érezte a Viharsarok szerelmeseinek vaskos tárgyilagosságát és idealizált fennköltségét. Tudta és ábrázolta a szerelmet testiségében és fennköltségében. Óriási érzéke volt új technikák kitalálásához. Már több évtizede használta a fatapaszt, amelyet mindenki megvehet az üzletekben, ő olykor festéket kevert hozzá, olykor a szilárduló felületbe ábrákat, alföldi figurák képeit karcolta, utána ráfestett, gazdag sorát alkotta remekműveinek. És nem titkolta alkotómódszerét. Ezt a Mihály-napot már nélküle éljük meg, de nem tudjuk azt mondani, hogy Schéner nincs többé. Lányok és ifjak szívei védik őt. Örökké megmarad nőimádata, gyermekszeretete már-már krisztusi. Mindig a szegények, az elnyomottak, az üldözöttek oldalán állt, értük harcolt.
A cikkben szereplő művészek: