Giricz Máté festőművész

1975., Szeged

1999-ben végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Molnár Sándor osztályában. Képeimet azóta is hagyományos módon vászonra, olajjal, néha akrillal festem.
Számomra a festészet nem lázadás, hanem eggyé olvadás önmagam belső világával. A megjelenő alakok énképem variációi. Ezeket nem külső formám leképezésével, két dimenzióba való alakításával jelenítem meg, hanem pillanatnyi lelkiállapotomat jelképek halmazából építem fel és formálom alakokká. Az eszközöket szimbólumokat nem direkt módon használom, hanem az alkotás ideje alatt a belső képi világomból hívom őket a vászonra. A megfogalmazott képek így olyan formai és színbeli eszközöket tartalmaznak, amik szimbolikusan értelmezhetőek vagy inkább érezhetőek.
Az utóbbi év munkái eltérnek a régebbiektől. A képeimen megjelenő nemi szimbólumok, az embereket bábuként mozgató erkölcstelen világ iránti undoromnak adnak képi formát, más képeken viszont a szintén ezekre, a területekre koncentrált csodák, mint a lélek születése és a szerelem tiszta vágya, amit kifejezni hivatottak. Ezeknek, a szimbólumoknak kettősségét színekkel, jelképekkel tovább alakítva tolom el egyik vagy másik irányba. Alkotási folyamatom felgyorsult, fontossá vált a tömörítés, a gyorsaság, az expresszív technikák. Ez azért alakult így, mert a pillanat, a most és saját magam elhelyezkedése ebben a dimenzióban kezdett foglalkoztatni. A helyem és helyzetem ebben az időben és ebben a térben minden értelemben; társadalmilag, egyénileg, hangulataim-, hitem-, érdeklődésem pillanatnyi állapota szerint.
A kép legalább annyira részévé válik életemnek, mint a kezem vagy a lábam de legfőképpen egy tiszta tükörnek tekintem, amiben nem az arcomat látom, hanem mélyen magamba tekinthetek és ezt mások számára is lehetővé teszem.
"...személyes tartalmait osztja meg velünk, egyénileg kialakított világába enged betekintést, szubjektív szűrőjén keresztül mutatja meg azt, amit érdekesnek, relevánsnak vél. Azonban ez leegyszerűsítés volna ebben a formában. Ugyanis egy-egy Giricz Máté-kép határozottan tartózkodik formai megoldásai révén a partikuláris, a részszerűségében konkrét külön létezővé, azaz képpé üdvözítésétől, így noha a személyesből táplálkozik, mégsem a végső értelme mindaz, ami az alkotója személyére és semmi másra nem vonatkozna, mert Giricz Máté sűrít.
Motívumai, kombinációi nem egyvalamit jelentenek – ha már jelenteni lehet – hanem egyszerre minél több mindent. Akár az álomban, ahol az éber tudat jelentései összeomlanak sokféleségükből kevesebbféleségbe, ugyanaz történik egy Giricz Máté-képen, azaz annak nézésekor tudatunkban. Ilyen összeomlatás zajlik, például nemcsak a Nap korongja és egy emberi fej éber kategóriái közt, hanem további, az éber tudat számára ellentétes kategóriákkal is – az ártó, pusztító és a megtartó, valódi személyiségtartalmat képviselő ellentétek közt is.
Giricz Máté szembemegy a szétesettségében fölfoghatatlan világ képzetével, de az értelmezhetetlenével nem. A legtöbb képét kis univerzumként kezeli, azaz egybefoghatónak, külön-külön nagy beszélyeknek, a lét állapotainak – mindez fogalmaink ellentmondásosságainak fikciói felől megragadható, amint Derrida ezt olyan szörnyű körülményesen fejtette ki. Ez sem az ő leleménye, hiszen az orthodox teológia is paradoxonokon keresztül beszél arról, amire ne akarjunk megnevezéseket birtokolni.
Másvilág a kiállítás címe – ez alapján gondolhatnánk, hogy a művész itt eufemizál: nem akarta kimondani az összetett szót külön-külön tagjaiként, amivel aláírta volna a posztmodernből levezethetőségét: egy „más világ” ez, mint a tiéd, mondjuk. Azonban itt nem áll fönn az esete a koncepció agyafúrtságának, irányított félreértésnek: Giricz Máté szervesen aknázza ki mindazt, ami egy évvel ezelőtti kiállításán, az Insomnián már tisztán látható volt. Az a képanyag is éppen a még képként megfogalmazhatók fogalomkioltásai voltak, a csönd előtti meghasonlás és megmaradás.
Szavak helyett számokkal: a 0=1 képlet nyitotta rés biztosítja az átjárást e másvilágba, ahol nincs igazán értelme mindannak, hogy legtöbbször nem megy ki a fejünkből, hogy 2011 volna. A másvilág médiuma nem tagadja ezt a világot, de tagadja kizárólagosságát, s törvényeit nem tekinti képeire nézve kényszerítő erejűnek, azaz jelenleg ritkán tapasztalható szabadsággal ajándékoz meg."
Paksi Endre Lehel

Egyéni kiállításai

2002 Budapest MÚOSZ 
2003 Hajdúszoboszló Kovács Máté Városi Művelődési Központ
2004 Budapest Barabás Villa Galéria
2006 Budapest Körmendi galéria
2007 Sopron Artner-palota
2009 Budapest Neon Galéria
2011 Budapest Neon galéria
2015 Solymár Művelődési ház
2016 Esztergom Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum Rondella Galéria

Csoportos kiállításai

2004 Hajdúszoboszló Kovács Máté Városi Művelődési Központ
Kortárs Magyar Képzőművészet - Válogatás a Körmendi-Csák gyűjteményből
2004 Budapest Múzsa galéria “Gyarmathy dinasztia”
2006 Kassa Vychodslovenska Galéria
2006 Pilzen Zapadoceska Galéria
2007 Körmendi Galéria - Artner Palota, Sopron
2007 Budapest Platán Galéria Molnár Sándor tanítványok
2007 Kaposvár Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum Három Nemzedék
2008 Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínház
2008 Cotroceni Nemzeti Múzeum Bukarest
2009 Budapest Neon galéria Nyitó kiállítás
2011 Temesvár Szépművészeti Múzeum
2015 Svájc St. Margethen Kunsthaus3LK
2015 Esztergom IV. Művészet Esztergomért kiállítás
Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum Rondella Galéria
2016 Esztergom V. Művészet Esztergomért kiállítás
Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum Rondella Galéria
2017 Esztergom VI. Művészet Esztergomért kiállítás
Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum Rondella Galéria
2018 Esztergom VII. Művészet Esztergomért kiállítás
Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeum Rondella Galéria

Művei gyűjteményekben

Körmendi-Csák Gyűjtemény
Bakonyi-Wache Gyűjtemény
Kiss-Pesei Gyűjtemény
Alföldi Gyűjtemény

Irodalom

Giricz Máté (katalógus). 2003 (a Körmendi Galéria kiadása)
Giricz Máté (katalógus). 2006 (a Körmendi Galéria kiadása)