Egy szenvedély története


A kötetben szereplő videók

– Interjú Körmendi Annával (20. oldal)

– Körmendi Anna és Csák Máté gyűjteménye (34. oldal)

– Közvetlen youtube (64. oldal)

 

A kötetben szereplő művészek

– Csák Máté

– Festőművészek

– Szobrászművészek

 

A kötetben szereplő kiállítások

 

 

 

AZ OLVASÓHOZ

 

Nem tudom, hogyan kezdődött szerelmem a képzőművészet iránt. Első férjem, Görgényi Ferenc kezdeményezte ezt a vonzalmat esztétikai eszmefuttatásaival vagy gimnáziumi igazgatóm, Simon József a művészettörténeti szemináriumaival? Netán az egyetemi évek alatt látott kiállítások extázisa, amit átéltem, volt az, ami e téren döntőnek bizonyult? Nem értettem az összefüggéseket, de valami ösztönös rácsodálkozással tekintettem a kiállított műtárgyakra, próbáltam a lényegükre tapintani, bár ezt akkor nem mertem bevallani. Vagy mostani férjem, Csák Máté építész az összművészeti szemléletével, művészbarátai társaságával vagy mind együtt hatott rám az évek alatt? Lényegében mindegy, egy idő után eljutottam oda, valószínűleg az építészeten keresztül, hogy úgy érzem, a képzőművészet életem részévé, szenvedélyemmé vált.
Talán azzal kezdődött, hogy a nyolcvanas évek végén szórakozásból aukciókra kezdtünk járni. Először a BÁV-hoz, később a Műgyűjtők Galériájába, amely félig-meddig már magángaléria volt. Ez utóbbi kapott elsőnek lehetőséget árverezésre, amely addig állami monopóliumnak számított. Vezetője Pátzay Vilma volt, akivel később összebarátkoztunk. Szorgalmasan látogattuk a gyorsan szaporodó árveréseket és árverési kiállításokat, elcsodálkoztunk az alacsony árakon, mígnem egyszer csak elkezdtünk vásárolni. Akkoriban viszonylag sok pénz ment át kezünkön az építkezéseinkből, Máté tervezési munkáiból, ingatlanforgalmazási és ügyvédi tevékenységemből adódóan. Eltettük a régi árverési katalógusokat, belelapozva ma is látom, mikor mit vásároltunk.
Szakértőt is vittünk magunkkal. Az aukciókra Tőkeiné Egry Margitot, Maját, a kiváló sinológus, Tőkei Ferenc feleségét, aki a Magyar Nemzeti Galéria mai magyar osztályának vezetője volt. Akkoriban készült nyugdíjba menni, jól értett a XX. század második felének művészetéhez, és az azt megelőző korszakok magyar képzőművészetéhez is. Együtt mentünk kiállításokra, volt úgy, hogy ugyanoda többször is, Maja nagyon érdekesen elemezte a képeket, sokat lehetett tőle tanulni. Tulajdonképpen ekkor kezdődött intenzív továbbképzésem ezen a területen. Az árverési kiállítások szombaton, vasárnap is nyitva voltak, úgyhogy a tárlatnézés a munkánkat nem zavarta, egyfajta komoly szórakozás, szellemi kalandozás is volt. Maja minden fontosabb műtárgyról és művészről órákig tudott mesélni. Elmondta, hogy mi miért értékes, a mű hol helyezkedik el a művész oeuvre-jében, mi a giccs, mi a hamisítvány, közepes vagy silány mű. Néha komoly művészettörténeti kiselőadásokat tartott…

 

A kötet megvásárolható A Körmendi Galéria Falk Miksa utcai kiállítótermében